Előzmény: Tudta jól, hogy ezzel végérvényesen leírta magát a társaságban, de nem zavarta. Becsapta maga mögött az ajtót és kilépett a hideg éjszakába. Rövid szoknyáját fel-fellibbentette a szél. Emiatt még jobban fázott. A magas sarkúja hangosan visszhangzott a délutáni esőtől csillogó macskaköveken. A kicsi város kihalt volt, ma főleg, mivel az összes lakó az iménti eseményen volt hivatalos.
Amanda összehúzta lenge kabátkáját, mintha ezzel segítene magán, de hiábavaló volt: a fagyos szél így is megtalálta minden csupasz porcikáját. Pedig szándékosan mára csípte ki magát, hogy mindenki ráfigyeljen és ne arra a kotnyeles vénkisasszonyra. Amanda tudta, hogy őérte minden férfi odavan, mégis elégedetlen volt és hisztis ezen a téren. Mindössze macskája és szomszédja nyavalygását volt hajlandó végighallgatni akkor, amikor éppen a barát szerepét játszotta. Sokan mondják, hogy a munkája tette ezt vele, aminek volt némi igazságalapja: Amanda Horwe színésznő volt. És a színésznőket nem becsülték meg, nem is nagyon tisztelték. És a lány se szeretett igazán senkit, pedig egyszer ő igazán akart… Befordult a szokott úton, a tölgyfa mellett, ahol már milliószor elment, amikor mérges, elégedetlen, otthagyott és szomorú volt. Viszont most a sötét színű ház elhagyatott volt. A szokásos pislákoló fény sem volt látható, ami viszont mindig égett még késői órákon is. Amanda visszatekintett az éjszaka fedte erdőre és megelégelten leült az útra. Tisztában volt vele, hogy nem kéne azt tennie, amit tesz, de kénytelen volt rá… most már nincs visszaút.
Folytatás by Molly H:
Amande Horwe véget akart vetni az életének. Úgy érezte, már nincs miért élnie tovább. Elvégre mindenki kirekesztette és senki sem akart szóba állni vele. Hogy miért? Először is, mert a személyisége fagyos volt és szinte már élettelen. A másik pedig, hogy színésznőként is kudarcot vallott. Sajnos beleesett abba a hibába, hogy őt is elérte a hollywoodi láz. Miután sikeresen megjelent az első filmje, azt hitte, onnantól kezdve ő a világ közepe, ezért nem számított, hogy hajnalokig tartó partikon vett részt, részegen tért haza, illetve egy kis idő múltán a kábítószert is kipróbálta. Sajnos, későn vette észre, hogy mindenki elfordult tőle és már csakis önmagára számíthatott. Ám neki ez messze nem volt elég. Miután úgy döntött, hogy lábra áll, elhatározta, hogy elmegy az egyik legnépszerűbb helyi partira, ahol több ügynök, színész/színésznő, művész, és mindenféle híresség részt vesz. Abban reménykedett, hogy találkozik a régi menedzserével, aki idővel szintén otthagyta Amandát.
Természetesen minden balul sült el! Első hibaként, nem megfelelő ruházatban jelent meg, amiért már is furcsán néztek rá az emberek. A menedzserét sem látta, ezért legurított néhány pohár alkoholt, majd tudatlanul az egyik legnagyobb művésszel keveredett szócsatába. Nagy hiba volt! Ahogy kezdtek elfajulni a dolgok, Amanda még nagyobbra nyitotta a száját és már az egész teremben lehetett hallani, hogyan szégyeníti meg a Hollywood National Theater legbecsesebb sztárját.
Az őrök azonnal intézkedtek. Amandát egy szempillantás alatt, megszégyenítően kidobták a partiról, majd a hely tulajdonosa is kitiltotta. Csak akkor döbbent rá, hogy milyen marhaságot művelt.
Most pedig fogalma sincs arról, hogy mihez kezdjen. Félelmetes gondolatok jutottak az eszébe, amik a halál körül keringtek. Mi értelme lenne, ha bemennék a házamba és nyugodtan lefeküdnék? Semmi sem fog megváltozni!
Nem érezte azt, hogy bárkinek számítana az, amire készül. Mert senki sem szerette már. Senki sem érdekelte a hogy léte. És, ami a legjobban fájni fog neki az, hogy senkinek sem fog hiányozni.
Lassan felállt a magas sarkújában, és ügyetlenül kezdett tipegni az erdő felé. Már messziről hallotta, ahogy az erdő mögött a folyó sebesen vágtázik, a hullámai pedig a sziklákra csapdosnak. Nem látott kiutat a helyzetéből, ezért tudta, hogy ez az egyetlen megoldás.
Egyre közelebb ért a magas sziklához, s ahogy megérkezett, mély levegőt vett a friss illatból, majd lenézett a mélybe. A torka összeszorult és legszívesebben ordított volna egyet, ehelyett a kezét az álla alá szorította és megpróbált nyelni. Ez lesz a legjobb!
Levette a cipőjét, majd a kabátja is ilyen sorsa jutott. Bár nem értette, miért. Talán azért, mert mindkettő márkás darab.
Vett még egyszer egy mély levegőt, majd lassan kifújta. Megrázta magát, és összeszedve gondolatait, elrugaszkodott a magas sziklán és leugrott a feketeségbe. Szorosan behunyta a szemét. Érezte, hogy a szél belekap a hajába, és azt is, hogy a szíve vadul dörömböl. Semmit nem látott maga előtt. Csakis a fekete lyukat. Majd hirtelen kinyitotta a szemét. Sikítani akart egyet a vízből kiálló hatalmas kődarab miatt, de mielőtt megtette volna, becsapódott, és azon nyomban elérte a végzet…
Szia!Nagyon tetszet,szép lett,puszi niki
VálaszTörlésszija, köszi:D
VálaszTörlés