8. Fejezet: Hallgatás

Helló mindenki!! Itt az új fejezet! Ez elég rövid lett, alig két oldal! De ezt a részt nevezhetném, amolyan bevezető résznek a következőhöz.
Megpróbálom minél hamarabb hozni a következőt, ami nyilván ettől hosszabb lesz - megsúgom, hogy több mint 10 oldal :D.
Remélem ez is tetszeni fog!
Várom a véleményeket!
Puszi



Az incidens után már azon kezdtem el gondolkodni, hogy mivel állhatnék bosszút rajta. De végül mivel láttam, hogy míg Seth nem végez, addig ő sem megy el így úgy döntöttem, hogy a legjobb retorzió, hogy végignézi, ahogy mosolyogva beülök Damonhoz és elindulunk a moziba. Ez most kapóra jön nekem! Nyílván ez egyelőre megteszi. De nem fogok leállni. Minden kis csínytevést el fogok követni, hogy idegesítsem. Nem érdekel, ha kihozom a sodrából, maximum lekiabálja a fejem. De amíg ő csinálhatja, addig én is. Valójában eszembe jutott, hogy elköltözzek onnan, de mostantól ne is számítson arra, hogy megszabadul tőlem. Most szerzett magának egy aktív ellenséget az én személyemben!
Miután végeztem és Damon is megérkezett, kedves mosollyal szálltam be, s miután beszálltam az autójába, Jake felé vetettem egy gúnyos mosolyt, akit látszólag már is majd szétvetett a düh. Juhé! Hamar megérkeztünk a moziba és végül egy izgalmas filmnél maradtunk. Damonnal persze sokat hülyéskedtünk, még a film alatt is súgott nekem olyanokat a fülembe, hogy majdnem összepisiltem magam a nevetéstől. Ezt értelemszerűen a többi bent ülő ember nem igazán értékelte és sokszor lepisszegtek minket. Hál’ istennek ténylegesen ez egy baráti kiruccanás volt, és Damon sem gondolta komolyabban a helyzetet.
Majd csak jóval sötétedés után vitt haza, és ennek örültem is, hiszen mondanom sem kell, hogy Jake mellett pokol volt az életem eddig. Most viszont fordul a kocka, és biztosíthatom, hogy mindenbe kárt fogok tenni, ami neki kell, vagy amire szüksége van. Még magamon is meglepődtem, hogy ennyire vágyok a Jake elleni bosszúra, mert sosem volt ilyen természetem, de úgy tűnik ez a környék egyre több rejtett érzelmet hoz ki belőlem.
A gyors búcsú után, immár magabiztosabban mentem befelé a házba. Egy gonosz mosoly kúszott az arcomra, látva, hogy még ég a villany a nappaliban. És mintha a tegnap este újra ismétlődött volna, Jake haragos tekintettel ült a kanapén, látszólag rám várva. Én persze tudomást sem szereztem róla. Azonban ezúttal egy szót sem szólt, csak nézte a mozdulataimat. Bevallom zavart, hogy nem köt belém, hiszen számítottam rá. Végig éreztem, ahogy dühös tekintetével engem pásztáz, de mivel nem kötött belém, és jelenleg nekem sem volt mit mondanom, egyenesen a szobába mentem és magam után bezártam az ajtót. Ez azt jelenti, hogy győztem? Ne már. Ilyen hamar feladja? Vagy most mesterkedik valamiben. Remélem, hogy nem engedi át a győzelmemet csak úgy, mert nekem bizony semmi kedvem unalmasan tölteni a vele egy levegő alatt lévő időt.
Mivel nem akartam megint reggel fürödni, ezért vettem a bátorságot és úgy döntöttem, hogy ma este megteszem, ha tetszik Jake-nek, ha nem. Összeszedtem az ahhoz szükséges dolgaimat, majd az ajtót kinyitva… mi a franc? Meglepettség ült ki az arcomra. Jake-nek hűlt helye volt. Azt hiszi, ezzel tud idegesíteni? Hát sikerült neki! Összeszorított ajkakkal tartottam vissza a belőlem feljövő káromkodást, hogy már megint nincs itt az a tökfilkó. Egyáltalán miért érdekelne? Hiszen ez csak nekem jó. Nem kell vele egy légtérben lennem. És legalább nyugodtan meg is tudok fürödni. Vagy az is lehet, hogy csak kiment valamiért. És mi van, ha direkt rám nyit? Istenem, de tiszteletlenség lenne! Csak nem olyan bunkó, hogy megteszi. Ezzel csupán még jobban magára haragítana. Így inkább gyorsan a zuhany alá álltam és percek alatt megfürödtem. Nehogy valóban rám nyisson, utána pedig úgy égjen az arcom, mint a tűz.
Szerencsére mire felöltöztem és neki készültem a lefekvéshez, valóban nem nyitott rám, sőt azt sem hallottam, hogy bejött volna a házba. Persze lehet, hogy halkan jött be, hogy ne vegyem észre, de nekem ez most mindegy volt, hiszen a lényeg, hogy nem látott meg.
Kinyitottam az ajtót és megnyugodva figyeltem, hogy még valóban nem jött meg. Ugyanakkor újra dühbe gurultam, hogy, hogy merészelt egyedül hagyni itt. Persze már jobb a helyzet és nem fogok félni, mivel ahogy Damon mondta, csak sikítanom kell és ő már itt is terem. Mondjuk nem hittem el neki, ugyanis honnan hallaná, ha szólítom. De Jake távollétét kihasználtam és a konyhába lépve előkotortam némi enni valót, amit el is kezdtem gyömöszölni magamba. Ám váratlanul nyílt az ajtó, és Jacob meglepett arckifejezésével találtam szembe magam, amiből egyből szúrós lett és haragos. Ez a gazfickó már máshogy se tud rám nézni csak dühösen? Tekintetével engem pásztázott, de minden szó nélkül láttam rajta, hogy mérhetetlenül dühös. Az én arcomra csak egy gúnyos mosoly kúszott, majd tekintetem hirtelen a meztelen mellkasára terelődött, ami csurom víz volt. Esne az eső? De most nem az időjáráson kattogott az agyam. Izmos kockáin sorba csöpögtek a vízcseppek, fekete haja pedig össze-visszaállt, ami most ellenállhatatlannak tűnt. Istenen, milyen vonzó! Testemet ismét a forróság borította el és a gyengeség is eluralkodott rajtam. Az émelygés kerülgetett és egy furcsa hányinger tört rám. Na, tessék! Már a látványától is majd elhányom magam. Viszont a tekintetem nem mozdult róla. Már nem is tudom, hogy nézett rám, hiszen hirtelen megfordult és a kanapéra vágódott, ezzel észhez térítve engem. Az étvágyam is elment, és mivel nem akartam a közelében lenni, ezért fogtam magam gyorsan és a szobaajtót magam mögött becsukva, az ágyra heveredtem. Nem értettem miért jön rám mindig ez az émelygés és a gyengeség, amikor a közelembe van. Lehet, hogy annyira nem állhatom magam mellett, hogy ezeket a reakciókat váltja ki belőlem, mert valóban csak nála éreztem ilyet. Vagy esetleg a tusfürdője miatt lehet? Hát persze! Biztosan! Mert az nem létezik, hogy egy ember ilyen émelygéses dolgot hozzon ki belőlem. Eldöntöttem, hogy mihelyst adódik rá alkalom, beleszagolok a tusfürdőjébe és, ha rám jön a hányinger, akkor majd tudatom vele, hogy vegyen másikat, ha pedig nem jön rám, akkor agyalhatok tovább azon, hogy miért jönnek ki rajtam ezek a reakciók.
De istenem, annyira ellenállhatatlan volt! Ne beszélj már bolondságokat te lány! Bár tényleg be kell vallani, hogy most már értem, miért sóvárognak utána a nők, még is harag fogott el, ha arra gondoltam, hogy mennyi nőben volt már része. Miért pont ez a tökfilkó talált rám? Miért nem tudott egy sokkal kedvesebb ember megtalálni, aki nem mindig a dühös tekintetével őrjít meg, és aki kevésbé ilyen jó képű? Annyival könnyebb dolgom lenne. Talán még is…? Nem! Nem fogok neki engedni. Nem fogom hagyni, hogy elcsábítson. Isten őrizzen! Egyáltalán, hogy juthat ez az eszembe, amikor egy az, hogy majd elhányom magam a közelébe, a másik pedig az, hogy ki nem állhatom. Na, jó. Ez talán erős kifejezés a nem tetszésemnek, de nem különösebben kedvelem. Folyton csak a feszültséget szítja bennem, bár abba jó, hogy ki is tölthetem rajta a haragomat a csínytevéseimmel.
A munkára gondolva ismét muszáj voltam erőszakosan lehunyni a szemem, hiszen sajnos ez a csirkefogó járt az eszembe. De végül valahogy sikerült álomba szenderülnöm.