9. Fejezet: Party! 18+

Hy Honeys!!! Mondtam, hogy hamar hozom:D Szóval itt a következő fejezet! Először is, el kell árulnom valamit! Most (hajnali 1:21 - igen, sokszor éjszakai bagoly vagyok:D) rettenetesen fel vagyok zaklatva. Percekkel ezelőtt fejeztem be a 25. fejezetet (bizony, már ott járok) és... ha tudnátok milyen dühös vagyok! Lehet hülyének nézni, meg bolondnak is, de mérges vagyok magamra. UTÁLOM azt a részt! Komolyan! Muszáj kiadnom magamból! És az a gáz, hogy a fejemben úgy vannak a történések, mint ahogy leírtam. Ha pedig változtatnék rajta, akkor nem jó lenne! Szóval... hűű. És szerintem ezzel elárultam, hogy nem sok jó lesz abban a részben :/
Na mindegy. Inkább koncentráljunk ide!!! Ugyanis ez az az első rész, ahol 18+ van. Nagy segítségre volt nekem az a szavazás, ami inkább kérdés, hogy milyen korosztályúak olvassák a blogot. Próbáltam úgy írni azt a kényes részt. De végül arra jutottam, hogy kiemelem, és a "kisebbek" vagy aki nem akarja elolvasni, akkor nem muszáj! Bár szerintem kár kihagyni!
Remélem tetszeni fog azért!
Várom a véleményeket, puszi nektek! És Jó olvasást!!


Néhány nap telt el már az óta, és Jake-el egy szót sem beszéltünk egymással. Valahogy a csínytevésekről is elfelejtkeztem a nagy munkában és Jake sem tört többet az orrom alá borsot. Persze a szemünkkel mindig vertük egymást, de semmi kedvem nem volt már este szócsatába keveredni vele, mert, ahogy több lett a munka, én minden nap egyre fáradtabban értem haza. Bár Jacob megfordult néhányszor a Seth-el közös munkaidőnkben, de levegőnek néztem és nem foglalkoztam vele. Helyette Damonnal töltöttem több időt. Már teljesen a barátomnak éreztem, és lassan azon kezdtem el gondolkodni, hogy talán jobb lenne, ha kitálalnám neki az igazságot, elvégre a barátok közt nincsenek titkok. Vagy igen? Még nem tudom, hiszen sosem volt még ilyen jó barátom, akivel olyan jól kijönnék, mint Damonnal. Mindig megnevettet, ha épp borsos hangulatomban voltam Jake miatt és többször lógtunk együtt csak úgy a városban. Furcsálltam az elején, hogy ilyen jó kapcsolatba kerültem vele, hiszen egyrészről pasi, másrészt pedig az első találkozásunkkor nem tett rám jó benyomást. De utólag mondhatom, hogy teljesen félre ismertem és sokkal jobb társaság, mint eddig bárki. Persze Seth-el egy rangban áll az én listámon, mivel vele is sokat beszélgettünk a munkaidőnkben és sok vicces történetet mesélt el. Még Seth nővérével, Leah-val is találkozhattam, akinek a viselkedése először nagyon bosszantott, merthogy elég mogorva volt, de aztán felvilágosított Seth, hogy az egy szerelmi csalódás miatt van és, hogy mindenkivel ilyen. Bár nem értettem ezért miért kell így viselkednie Leah-nak, hiszen mi nem ártottunk neki. Mindegy is. Az ő dolga.
A hétvége közeledtével kaptam néhány szabadnapot, és meglepetésemre Seth el is hívott valami baráti összejövetelre, ahol állítása szerint csupa-jó-arc-lesz. Először nem akartam elfogadni, hiszen egyből arra gondoltam, hogy bizonyára Jake is ott lesz, de mivel Damon bejelentette, hogy el kell utaznia néhány napra, így mégis elfogadtam. Majd csak kibírom azt a néhány órát. Úgysem muszáj végig ott maradnom. Közben persze betoppant Seth-nek még néhány jó barátja, Embry és Paul személyében, akik iszonyat vicces alakok. Egyből megtaláltam velük a hangot, és bár amikor megjegyezték, hogy én lakok-e Jake-el kicsit elborult az agyam a haragtól, hogy valóban minden haverjának elfecsegte, de aztán elkezdtek vicces történeteket mesélni magukról, illetve Jake-ről is, amire muszáj volt nevetnem, így hamar elűzték a rossz hangulatomat. Aztán véletlenül azt is kikotyogták a srácok, hogy a királyi életemről is tudnak, amire még nagyobb düh ment át rajtam, és legszívesebben felképeltem volna Jake-t, hogy, hogy merte elmondani. De megnyugtattak a fiúk, hogy bízhatok bennük és ők nem fogják tovább adni. Innentől kezdve mondanom sem kell, hogy még inkább nem akartam Jake-el beszélni. A hányinger problémát még mindig nem oldottam meg, mivel nem volt még alkalmam arra, hogy egy gyors szaglásmintát vegyek a tusfürdőjéből, de egyre jobban idegesített, hiszen még mindig jelentkezett nálam, főleg amikor a házban farkas szemet néztünk egymással, s közben félmeztelenül üldögélt a tévé előtt.

Mivel mától van szabadnapom, így reggel nehezen keltem ki az ágyból. Szerettem volna sokáig aludni, mert az utóbbi néhány napban mindig hatkor, vagy fél hatkor kellett kelnem. Eléggé elfáradtam, így jól esett a pihenés végre. Egyébként a napok folyamán többször történt olyan, hogy Jake váratlanul eltűnt, majd felbukkant, amit mai napig sem értek, de mindig azzal nyugtáztam, hogy a többi nőjén tölti le a feszültségét bizonyára.
Miután kikeltem az ágyból, reménykedtem abban, hogy Jake már nincs a házban, így egy mély sóhaj után, kinyitottam az ajtót, de lerogyott mosollyal figyeltem, hogy épp a tévé előtt gubbaszt. Na és én estig mit csináljak? Ugyanis este felé mondta Seth a kis baráti partit. Nem kérdeztem meg Jake-től, hogy ő jön-e, de belül reménykedtem, hogy nem jön, így nem kell végig a szúró pillantását magamon éreznem.
Bezártam az ajtót, majd felöltöztem, de mielőtt kiléptem volna a szobából, halkan hallgatózni kezdtem, hogy kint van-e még az uraság. Miután semmi zajt nem hallottam, kissé nyugodtabban mentem ki. Érzékeim beváltak, hiszen valóban sehol nem volt Jake. Milyen furcsa! A fürdőben elvégeztem a reggeli dolgaimat, majd korgó gyomromra eszmélve a konyhába léptem valami ennivalóért keresgélve. Tényleg már egyre jobban kezdtem magam itthon érezni, és már nem volt az, hogy egy-egy lépésemnél hezitálok, hogy tegyem-e meg vagy ne. Bár a tárgyak hollétét még nem fedeztem fel, ezért beletelt jó néhány percbe, mire találtam egy kést, amivel meg tudtam vajazni a kenyeremet. Miután kész lettem egy tálcára tettem, és a kanapéra vágódva, a tévét bekapcsoltam. Már jó régóta nem ültem tévé előtt. Hírtelen eszembe jutott az, hogy talán a szüleim már tévén keresztül is próbálták az emberek figyelmét felhívni eltűnésemre, de aztán az is eszembe jutott, hogy az csak Dániában lehet, nem az egész világban. Azért nem vagyok olyan fontos ember, hogy az egész világ tudjon az eltűnésemről. Ha pedig még is eljutott volna idáig, akkor biztos vagyok benne, hogy a városban felismertek volna és már tuti, hogy szóltak volna a királyi vezetőségnek. Mégis érdekes volt, hogy tényleg semmi félelmem sincs a felől, hogy talán sosem fogok hazajutni. Itt jól érzem magam, kedves emberek vesznek körül – általában -, és nem Arabella hercegnőt szeretik, hanem csak Arabellát. Bár a szüleim hiányoznak és örülnék, ha láthatnám őket. Ezért az egyért szeretnék végre hazajutni. Na meg persze Pamacs miatt. Vajon mit csinálhat most a kiskutyám? Hiányzok neki? Vagy fel se veszi, hogy nem vagyok otthon? És vajon Henry herceg fárassza magát azért, hogy megtaláljon? Elvégre, elvileg a menyasszonya vagyok. Istenem! Ebbe még belegondolni is rossz! Nem akarok egy olyan tuskóhoz feleségül menni a nélkül, hogy bármilyen érzelem fűzne hozzá. Még mit nem! Pedig anyám akaratát ismerve, úgy is el fogja érni, hogy igent mondjak. Vagy oda ráncigálnak az oltár elé. Egyedül apámban reménykedek, hogy hátha meg tudja anyámat győzni, hogy ne adjon egy olyan házasságba, ahol boldogtalan leszek. Bár ki tudja. Lehet egyszer még meg is kedvelném azt a ficsúrt. Viszont addig is kihasználom az itt létet és megpróbálok boldog lenni. Mert akárhogy is, de be kell vallanom, hogy itt valóban sokkal jobban érzem magam, mint otthon. Még akkor is, hogy egy ilyen gazembert kell elviselnem, aki csak a feszültséget szítja bennem.
Unottan kapcsolgattam a tévét, és egy érdekes csatornát sem találtam, ezért úgy döntöttem, hogy most végre megvalósítom a tervemet, és kitakarítom a fürdőt, illetve a ház többi részét, amit eddig nem sikerült. Így a mosogatóba süllyesztettem a tálcát, és a konyhaszekrény aljából előhalásztam egy gumikesztyűt, illetve fertőtlenítőt és tisztasági eszközöket, majd a fürdőbe vonultam. Bár meglepő volt, de nem volt olyan túl koszos. Ha egy idegen itt járna, nem tudná megmondani, hogy egy férfi lakik itt. De azért én még is azzal a tudattal akartam magam nyugtatni, hogy tiszta minden és biztosan nincs egy kórokozó sem erre.
Miután végeztem azzal, a konyhába indultam és ott is nekiláttam a takarításnak. Még magamon is meglepődtem, hogy előjött belőlem ez a takarítási mánia, hiszen ezelőtt sosem kellett ilyet csinálnom. Ráadásul még élveztem is. Jól eltereli a gondolataimat. Talán még házi asszonynak is jó lennék. Ki tudja. Bár ha tényleg ahhoz a herceghez kell hozzámennem, akkor kétlem, hogy kellesz majd ilyet csinálnom. Pedig a kávézói munkát is megszerettem. Nem értem egyes emberek miért nem szeretnek dolgozni. Jó érzés úgy hazamenni, hogy azért kapom a pénzt, amiért megdolgoztam érte. Nem pedig csak úgy az ölembe hányják, mint valami értéktelen tárgyat. Most megtanultam, hogy a pénzzel nem szabad játszadozni. Ha jobban belegondolok ez alatt a pár nap alatt sok mindent megtanultam. Például megtudhattam, milyen, ha olyan barátaim vannak, akik önmagamért szeretnek, vagy, hogy milyen az, ha dolgozni kell, ha magam után kell takarítani ráadásul az első csókot is megkaptam, amire eltorzult arckifejezéssel emlékeztem vissza, hiszen nem jó emlék marad a fejemben. Azonban annyi szent, hogy nagyon jó volt, de az, akitől kaptam, már igen ám nem volt olyan jó. És persze, ha újra felidéztem azt az estét, mindig libabőr megy át a testemen, pedig mindig azt mondogatom magamnak, hogy: ez csak egy csók volt. Nem kell túl reagálni. Valahogy még most sem sikerült kivernem a fejemből. És akárhányszor megesik rajtam a kísértés, hogy Jake-hez hozzászóljak, mindig emlékeztetem magam arra, hogy miért is nem beszélünk most egymással. Nyílván valahogy bánt az, hogy meg sem próbálkozik a bocsánatkéréssel, hiszen csak ennyire lenne szükségem, és akkor nem lenne olyan feszültség közöttünk. De talán az is rátesz egy lapáttal, hogy folyton Damon jelenlétével idegesítem. És tessék. Megint csak rajta jár az eszem. Le kellene már arról szoknom, hogy folyton ezen a csirkefogón kattog az agyam.
Beletelt néhány órába, mire mindennel végeztem, és majdnem csak szó szerint az egész ház csillogott-villogott a tisztaságtól. Jake persze sehol nem volt, és kezdett már gyanús lenni nekem. Hol járkálhat már megint? Lehet elmondta neki Seth, hogy ugyanúgy nekem is a hétvégéig szabadnapom van, mint neki, ezért inkább nem is akar hazajönni. Gyáva alak. Inkább megfutamodik. De így legalább nem lábatlankodott és csinálhattam azt, amit akartam. Nem volt már semmi más dolgom, ezért újra a kanapéra dobtam magam és a tévét kezdtem el ismét kapcsolgatni, míg végül egy viszonylag érdekes műsornál ragadtam, így azt kezdtem el nézni.
Ezzel hamar eltelt az idő és már majdnem ott jártam, hogy indulnom kellene. Tehát felálltam és a szobába érve, elővettem valami olyan szerelést, ami illik is az összejövetelhez, majd a fürdőbe érve felöltöztem és a hajamat is megcsináltam. Valahogy a szemem Jake tusfürdőjére felé irányult, és hírtelen észbe kaptam, hogy most alkalmam lenne arra, hogy beleszagoljak és végre túl legyek a feltételezéseimen. Így felpattintottam és mélyen beleszagoltam. Istenem, de jó illata van! Szóval mivel nem tört rám sem émelygés sem hányinger se semmi, ezért még is csak Jake-től van. Borzasztó, hogy egy ember is hányingert tud kelteni bennem. De viszont a tusfürdőnek annyira jó illata volt, hogy még egyszer bele kellett szagolnom. Olyan Jakes, és olyan férfias illat volt, amit kábultan szagolgattam. Biztosan most hülyének néznének, ha így látnának!
- Hát te meg mit szagolgatod az én tusfürdőmet? – ugrottam meg a rég nem hallott hangtól. Ledermedtem Jake meglepett arckifejezésére, ami utána mosolyba kúszott át.
- Én? Semmit! – nyögdécseltem gyorsan letéve a kezemből.
- Aha, persze – mondta semlegesen. Majd a szobába ment, gondolom ruháért. Én pedig a konyhába siettem, hogy távol legyek tőle.
Muszáj voltam kortyolni egy pohár vizet, mert úgy megijesztett és úgy felgyorsult a szívverésem, hogy azt hittem a percen beájulok. Most mit gondolhat rólam? Azt, hogy egy perverz csaj vagyok, aki más tusfürdőjét szagolgatja? Most aztán biztos ezzel fog cukkolni. Az arcom is pírban virított, és szégyenkezve éreztem magam. Percek múltán, Jake kilépett a konyhába és a falnak dőlve, engem vizslatott. Nem mertem oda nézni, mert még mindig vöröslött az arcom a szégyenkezéstől. Legszívesebben az asztal alá bújtam volna.
- Na. Elmondod, miért szagolgattad? – szólalt meg nyugodt hangon.
- Nem – vágtam rá.
- Én azért kíváncsi lennék.
Egy percre elgondolkodtam, hogy végül is mi lenne abból, ha elmondanám neki, hogy hányinger kerülget a közelében. Legalább ezzel még távolabb tarthatnám magamtól, mert azzal fenyegethetném, hogyha közel jön, akkor behányok, aztán takaríthat utánam. Így mély levegőt vettem, és belekezdtem.
- Jó, akkor elmondom – vágtam a pultra a poharat. – Azért csináltam, mert kíváncsi voltam, hogy attól van-e hányingerem a közeledben.
- Mit beszélsz? – húzta fel a szemöldökét értetlenkedve.
- Jól hallottad. Ha a közelembe vagy, mindig émelygek és gyenge leszek, ráadásul még a melegség is rám tör – forgattam a szemem mély levegőt beszippantva.
Jake egy percre felhúzta a szemöldökét, majd gonoszul elmosolyodott. Ebből tudtam, hogy valamin már töri az agyát.
- Én tudom a gyógymódot! – mosolygott még mindig pimaszul.
- Tényleg? – húztam fel mindkét szemöldököm meglepődve.
- Ühüm – bólogatott.
Hírtelen ellökte magát a faltól és gyors mozdulatokkal odalépett hozzám. A pultnak nyomva, mindkét kezével közre fogott. Olyan gyors volt, hogy még elmenekülni sem tudta. Azonban váratlanul újra rám tört ez a furcsa érzés, és a szívem is hevesen vert. Úgy tűnik, már sosem akar elmúlni ez a valami. Nem mertem a szemébe nézni, mert tudtam, hogy ha ilyen közelről a tekintetembe fúrja magát, akkor megint elkábulok, és ki tudja, hogyan fogja kihasználni azt az időt, míg nem leszek önmagamnál. Majd gyorsan, hogy megtörjem a csendet, eszembe jutott, hogy tudja mi a gyógymód ezekre a furcsa émelygésekre.
- Azt mondtad, tudod mi a gyógymód! – morogtam tetetett düh-el, pedig most a gyengeségem egyáltalán nem engedte, hogy dühös legyek, amiért ismét ilyen közel merészkedett hozzám.
- Megmutathatom – mondta érzékien. Amitől a szívem ismét nagyot dobbant. Nem értem, miért szeretem, amikor így beszél, de majdnem csak a lélegzetem is eláll ilyenkor. Ám mit is mondott? Hogy megmutatja? Mi van? Így még is muszáj voltam kérdőn felnézni rá, mutatva, hogy nem értem mire céloz. Ennek ellenére, ahogy felnéztem, egyből meg is bántam.
- Te komolyan nem tudod… – ingatta a fejét értetlenül. – Mondtad, hogy tapasztalatlan vagy, de ennyire? – húzta fel a szemöldökét.
- Mondd már, hogy mi az, mert mennem kell! – motyogtam mély levegőt véve. Tekintetében hírtelen tűzet láttam meg. Testéből ismét csak úgy sugárzott a forróság, és úgy méregetett, mintha valami tárgy lennék. Aztán már csak a pimasz elmosolyodására lettem figyelmes. Még közelebb hajolt, hogy ajkaink majdnem csak összeérjenek, én pedig automatikusan próbáltam hátra húzódni, hogy ne kövessem el a múltkori hibámat. Bár nagyon kívántam a csókját és szinte ajkaim már miatta duzzadtak meg, szívem pedig olyan hevesen lüktetett, hogy a levegő vételem is szapora lett.
- Most is hányingered van? – kérdezte ismét azon az érzéki hangján. És mivel pontosan ugyanúgy megjelentek ezek a reakciók, így most semmi kedvem nem volt neki hazudni.
- Igen – sóhajtottam mélyet, a tekintetét pásztázva. Ami még mindig azt a tűzet mutatta.
- Tudod ez mit jelent? – Már az ajkaimon éreztem forró leheletét.
- Nem – nyeltem nagyot.
- Te kívánsz engem! – motyogta halkan, hogy csak én halljam. Eddig majdnem sikerült behálóznia, de ez a válasza úgy fejbe csapott, mint valami kalapács és egyből észhez tértem. Még, hogy kívánom? Ne vicceljen már!
- Micsoda? – horkantam fel, s gyorsan kiszabadítottam magam a közelségéből. – Nem vagyok beléd szerelmes, így nem is kívánhatlak – húztam fel a szemöldököm. – Pont téged? Egy ilyen semmirekellő gazembert? Ne viccelődj már! – Erre csupán Jake arcára hírtelen düh és ugyanakkor meglepettség ült ki.
- Én se vagyok beléd szerelmes, de attól úgy kívánlak, mint még talán soha senkit! – emelte fel a hangját haragosan.
- Hát akkor rosszul ítéltél meg, mert én nem vagyok olyan – morogtam. – Örülnék, ha végre leszállnál rólam.
- De hisz rád se szálltam pont ezért, nem érted? De neked mindig kell valamit csinálnod, amitől megkívánhatlak. Ha most azonnal nem jössz az ágyamba, akkor magam foglak oda vinni! – jött közelebb dühösen.
- Meg akarsz erőszakolni Jacob Black? – húztam fel a szemöldököm szemrehányóan.
Nem válaszolt semmit, csak fújtatva lehelt maga elé. Bár tudom, hogy nem ez volt a feltett szándéka, de komolyan megkérdeztem és azt hiszem ezzel visszatántoríthattam az elgondolásától. Micsoda egy féreg! Az ágyába akart vonszolni az akaratom ellenére. Mindig is utáltam, ha erőszakoskodnak velem, ezért egy percre se gondolkodtam el az „ajánlatán”. Még mit nem! Pont egy ilyen embernek fogom odavetni magam. Bolond lennék, ha megtenném. Meg se érdemel.
Jake még mindig fújtatott dühösen, és mivel már nem akartam egy léktérbe lenni vele, ezért úgy döntöttem, hogy ideje indulni a kis baráti társaságba. De mielőtt indultam volna, muszáj voltam mondani valamit neki.
- Mindjárt gondoltam! – vetettem oda gúnyosan.
Kivágtam az ajtót, majd magam után becsapva siető léptekkel kezdtem caplatni a megbeszélt helyre, amit Seth pontosan elmagyarázott nekem. Bár ugyanarra a partira megyünk, de eszem ágába se volt az ő társaságában megérkezni. Főleg ezek után. Még, hogy kívánom! Fogalmam sem volt miért gondolja ezt, lehet valamit félreértett. Mindenesetre legalább most már tudom, hogy miért olyan dühös amikor Damonnal vagyok. Mert féltékeny! Ez világossá vált számomra. De elég rossz lehet az neki, hogy ez viszonzatlan. Vagy a másik dolog, hogy titkol valamit. Persze én inkább az előbbit mondanám, hiszen minden jel arra mutat, hogy féltékeny. Utálja Damont, utálja, ha vele vagyok, dühös rám mindig és még duzzog is. Egyértelmű! Bár tulajdonképpen nem is tudhatom, hogy mi is az a féltékenység, de nekem ez annak tűnik.
Ám mi van, ha igaza van és én is kívánom őt? Nem! Eszembe se jusson. Isten őrizzen! Ugyanis azt sem tudom, hogy milyen érzés az, ha valakit kíván az ember. De ő tudja, ezért nem lehetek biztos abban, hogy nekem van igazam. De hiszen… nem! Akkor sem létezik, hogy olyan emberért epedezzek, akit még csak nem is kedvelek. Lehet kedvelem, csak nem akarom bevallani? Mi? Istenem hallgass már! Bevallanám, ha igaz lenne. De nem igaz, szóval nincs is mit bevallanom. Komolyan már kezdem megszokni, hogy magamba beszélek. Legszívesebben fejbe vágnám magam a belső hangom miatt, de ha látna valaki, biztos azt gondolná, hogy ez a lány nem normális és üti is magát.
Még sem tudtam kiverni a fejemből azt a tüzes tekintetet, és a forróságot, ami belőle áradt. Még mindig éreztem a bőrömön a leheletét. Hogy lehet, hogy valaki ennyire… nem! Most komolyan saját magammal veszekedek? Megbolondultam. Most már rájöttem!
Próbáltam minél inkább nem Jake-re gondolni az úton. Most nem igazán féltem a sötétben, hiszen Seth megnyugtatott, hogy nyugodtan mehetek arra, mert biztosítja, hogy senki nem fog megijeszteni vagy elém ugrani. Bár nem értettem ezzel mire céloz, de azért részben tényleg megnyugtatott. Már messziről láttam, hogy a tűz égett és néhány ember jó kedvűen beszélgetett, így most már biztos voltam abban, hogy jó helyen jöttem. Gyorsabb tempóra váltottam, majd ahogy közeledtem, megláttam Seth-t aki már is nevetgélt a szintén jó kedvű Embry-vel. Szerencsére Jake-t nem láttam még sehol. Bizonyára még otthon duzzog.
- Áh, végre itt vagy! – rikkantott fel Seth mosolyogva. Majd hozzám kocogott.
- Szia – mosolyogtam rá.
- Jake-t hol hagytad? – nézett rám meglepődve.
- Majd jön, amikor akar – morogtam.
- Oh, értem – bólintott. – Na, gyere. Bemutatlak a csajoknak – húzott maga után.
Sorban bemutatott először Emilynek, aki első látásra szimpatikus volt, bár a furcsa heg az arcán kissé megijesztett, de megnyugtatott, hogy csak egy baleset miatt történt, azonban, hogy milyen baleset, azt már nem kötötték az orromra. Majd Sam jött, akiről kiderült, hogy Emily vőlegénye. Bár először elég barátságtalannak tűnt, és mogorvának, de a kedves hangja megváltoztatta első benyomásomat. Aztán jött Kim és Jared, akik szintén együtt voltak. Kim nagyjából velem egykorú, így egyből eltárgyaltam, hogy jól ki fogunk jönni, mivel még kedves is volt. Jared ugyanolyan tréfamester, mint Seth, Embry és Paul. Mihelyst bemutatott neki egyből elkezdett bolondozni. Hamar megkedveltem őket. Aztán még jött Quil, aki kicsit visszafogottabb volt, de még annál barátságosabb. És mivel Pault, Embryt és Leaht már ismertem, ezért nekik nem kellett bemutatkoznom. Látszólag Seth már nagyon a barátaival akart lenni, ezért úgy döntöttem, hogy Kimhez megyek, aki épp Emilynek segédkezett az ennivalókban. Amúgy sem akartam a fiúk terhére lenni és örülnék, ha végre nem csak fiú barátaim lennének itt.
Kedvesen elkezdtünk beszélgetni és nekik is elmeséltem ugyanazt a kis történetet, amit Sethnek is, amikor az első munkanapomat töltöttem ott. Hogy, hogy kerültem ide, mit csinálok itt és satöbbi. Nagyon kedvesek voltak velem, és még segítettem is nekik néhány dologban, mivel Leah ismét felvette a mogorva magatartását és inkább valahol elhúzódva üldögélt magának. Bár kicsit megsajnáltam, és szívesen odamentem volna hozzá beszélgetni, de miután haragosan rám pillantott, inkább úgy döntöttem, hogy mégse teszem meg.
Váratlanul újabb emberrel bővült a kis csapat, és persze azonnal felvettem én is a haragos tekintetemet, amit Jake felé irányítottam, aki szintén, ahogy meglátott, összeszűkítette tekintetét. Mindenkinek köszönt, addig pedig én minél messzebbre tereltem magam, majd elvonult a fiúk társaságába, akik már lehúztak néhány pohár alkoholt és jó kedvűen röhögtek. Valahogy mégsem tudtam levenni róla a szemem. Gazember! Mondogatta a fejemben a hang, amivel végre teljesen egyet értettem. Jake biztosan megérezhette pillantásomat, mert ő is hírtelen rám szegezte, de dühön és haragon kívül semmit sem vettem le a tekintetéből. Felhúzott szemöldökkel fordultam vissza Kimékhez, akik végig nézték ezt a kis jelenetet, és értetlen arckifejezéssel meredtek rám.
- Haragszol valamiért Jake-re? – kérdezte Kim kedvesen.
- Hát… - gondolkodtam el. Hiszen valós oka nincs a veszekedéseinknek, így nem is tudtam rá választ adni – Túl sok a feszültség közöttünk – vontam meg a vállam.
- És mondd csak. Bejön neked?! – csillogott a szeme kíváncsian.
- Nem – horkantam fel. – Még csak az kellene!
- De tudnod kell, hogy sokszor vagy téma a fiúk között – szólt közbe Emily így becsapódva a beszélgetésbe.
- Tényleg? – húztam fel a szemöldököm. – És miket beszélnek?
- Tudod, hogy Jake nagy nőcsábász, ezért a fiúk mindig azzal ugratják, hogy most hírtelen egy nővel él, mégis kihívást jelentesz neki.
- Kihívást?
- Igen – bólogatott. – Úgy kihívást, hogy egyszerűen nem tud veled szót érteni. Pedig ezt én is állíthatom, hogy Jake tud beszélni a nőkkel.
- Csak nem…? – néztem rá meglepődve arra gondolva, hogy Emilynek is dolga volt talán vele.
- Jajj, nem. Dehogy – ingatta a fejét hevesen. – Sam ki is tekerné a nyakam. Csak már többször voltam szemtanúja, amikor egy-egy nőt elhozott az ilyen kis összejövetelekre és mindig sikerült befűznie.
- Ja, értem – bólintottam. – Én nem vagyok ilyen – ingattam a fejem.
- Igen, tudjuk – szólt immár Kim. – Jake mindig mondogatja, hogy egy kis méregzsák vagy, és az eddigi trükkjei pont ellenkezőleg sültek el.
- Nem vettem észre, hogy trükközne – vontam meg a vállam.
- Azért mert nem használnak – mosolygott Kim. – Jól csinálod. Én is így tettem Jareddel. Mikor találkoztunk szintén ugyanaz a nőcsábász volt, de sosem engedtem. Végül beleszerettem és ő is belém. Azóta pedig együtt vagyunk – mesélte csillogó szemekkel.
- Ez jó meg minden. De mivel gyakorlatilag ki nem állhatom Jake-et így kétlem, hogy bármi esély van arra, hogy kicsit is megkedveljem.
- Már értem, miért van ennyi feszültség köztetek – szólalt meg hírtelen Emily. Mire kérdőn néztem rá. – Azért mert mindketten makacsak vagytok. Csak rátok kell nézni. Sugárzik rólatok, hogy kedvelitek egymást. Pedig ez Jake esetében nagyon meglepő.
- Ne haragudj Emily, de nyisd ki jobban a szemed! – horkantam fel. – Hogy én kedveljem azt a gazfickót? Isten őrizzen!
- Pedig csak magatoknak kellene bevallani – ingatta a fejét elhúzva a száját.
- Ma jelentette ki, hogy csak arra kellenék neki – szaladt ki a számon haragosan. – Van okom arra, hogy dühös legyek rá. Ráadásul még volt olyan pofátlan, hogy meg is csókolt néhány nappal ezelőtt.
- Nem ismered még Jake-t – ingatta a fejét nyugodtan Emily.
- Nem is akarom megismerni – horkantottam fel.
- Pedig alapjában jó kölyök – vonta meg a vállát. – Csak ez a nőzés – forgatta a szemét. – Mióta az apja meghalt, nincs, aki kordába tartsa.
- Hát igen. Azt hiszem pont az óta olyan rossz a viszonyunk, mióta tiszteletlenül hazahozott egy nőt. Többet viszont nem merte megtenni.
Emily hírtelen komor arccal kezdte pásztázni az arcom, majd néhány perc múlva újra megszólalt.
- Megkérdezhetem, hogy mit érzel iránta, amikor a közeledbe megy? – ráncolta a homlokát titokzatosan. Újra eszembe jutott, hogy mit mondott Jake nem is olyan rég a konyhában, amitől egy enyhe pír száguldott át az arcomon, de aztán átgondoltam, és, ha elmondom Emilynek akkor majd ő megmondja, hogy csak valami betegség, vagy valóban vonzódok Jake-hez.
- Hát… - hajtottam le a fejem zavartan. – Forróság tör rám, és gyenge leszek. Sokszor még émelygek is. A szívem gyorsan ver, és szinte alig kapok levegőt. – Mondtam elképzelve magam előtt Jake gyengéd arckifejezését, amit legutóbb akkor láttam, amikor hazajöttem a munkakeresés után. – Furcsa érzés kerül a gyomromba. És ezt nem tudom hová rakni.
- Egyértelmű – vágta rá Kim mosolyogva.
- Szerintem is – bólogatott Emily.
- Még is micsoda? – húztam fel a szemöldököm.
- És alig tudsz neki ellenállni? – kérdezte Emily
- Igen, többnyire – vontam meg a vállam. – De mi olyan egyértelmű?
- Majd te is rá fogsz jönni – mosolyogtak mindketten titokzatosan.
Persze azt reméltem, hogy kiderítik, miért érzem ezt, de a reményeim széttörtek így még mindig kétségek közt voltam. Ráadásul még rejtélyesek is. Rá fogok jönni? Még is mire? Idegesített ez a gondolat, de nem akartam tovább vele foglalkozni. Azonban akárhogy próbáltam elterelni a figyelmemet semmivel sem sikerült. Egyfolytában Jake nyomasztotta az agyamat. Főleg, hogy itt volt alig pár méterre tőlem. Sokszor elkapta a pillantásomat, de én makacs módon mindig haragosan néztem vissza rá, ő pedig szintén ugyanúgy összeszorított szemmel vizslatott. Feszült voltam és ideges. Mindezt neki köszönhetem, hiszen folyton csak azt tudja bennem ingerelni. Bár rajta is láttam, hogy feszült, ráadásul a többi fiúkkal ellentétben egy korty alkoholt sem ivott. Nem volt jó kedve. Nem nevetett együtt a fiúkkal. Úgy láttam, hogy az ő esze is egész máshol jár.

/ Jake /

Istenem milyen csinos ma este! Hogy lehet, hogy mindig megfertőzi a gondolataimat és onnantól kezdve másra se tudok koncentrálni? Feszült vagyok már napok óta. Pedig erre könnyen találnék megoldást, még se volt hozzá kedvem. Sőt. Semmihez se volt kedvem. Az őrjáratok által kissé fáradt voltam, de nem eléggé annyira, hogy most aludni bírnék. Pedig annyira érzem, hogy akar engem. Miért nem bír engedni csak egy éjszakára?! Bár lehet, igaza van, és nem kell, hogy megtörténjen. Hiszen olyan érzéseket keltett fel bennem, amiket még sosem éreztem, és ez megrémített. Sosem voltam egyik nőmre se dühös, ha másvalakivel láttam, nála pedig már a gondolattól is elborul az agyam. Nem lehet, hogy pont rá fáj a fogam. Erre a kis fruskára, aki csak a borsot bírja az orrom alá törni. Még is olyan tekintete van, amivel másodpercek alatt el tud varázsolni. Ráadásul a mai nap bevallotta nekem, hogy vonzódik hozzám. Persze nem így, de a reakciók, amiket elmondott, pontosan erre utalnak. Akkor nem értem, hogy, hogy van ekkora önuralma? Én akárhányszor meglátom valami rövidben vagy szűkben, azonnal elindul a fantáziám az ágy felé. Hányszor képzeltem már el, hogy újra megcsókol, vagy, csak, hogy hozzám ér selymes bőrével. Jake! Térj már észhez! Nem kell neked ez a kis csaj. Foglalkozz inkább azzal, amit megkaphatsz! Nem! Nekem ő kell! Ennyire még senki után nem epedeztem. Lehet, azért van, mert már jó néhányszor visszautasított. És az is lehet, hogy miután sikerült ágyba vinnem, már nem is fog érdekelni. De nem értem. Régebben is volt olyan, hogy visszautasítottak még sem érdekelt, mert volt akkor más. De ez a lány… istenem. Megőrjít. Vagy csak összezavarodtam, hiszen annyi új érzés keringet belül, hogy azt se tudom, már mit beszélek. Igen! Biztosan csak összezavarodtam.

/ Arabella /

Már komolyan az idegeimmel táncolt ezzel a furcsa nézésével, ahogy mindig rám pillantott egy-egy percre. Nem sokat beszéltem a lányokkal ezután, csak hallgattam mellettük, mert Jake annyira megfertőzte a gondolataimat, hogy hiába ott beszéltek mellettem, még sem tudtam rájuk figyelni. Ingerelt már a jelenléte, ezért pár percnyi gondolatmenet után, eldöntöttem, hogy jobb lesz, ha elmegyek, mert már kezdett elegem lenni a folytonos pillantásaiból.
Így elbúcsúztam a lányoktól, majd a fiúktól is, persze Jake-t kikerülve.
- Majd én, elviszlek – állt fel Seth kissé megszédülve.
- Te csak józanodj! Nem kell, hogy az árokban kössünk ki – veregettem meg a vállát. – Gyalogolok én.
- Majd én, hazaviszlek – állt fel Jake, meglepően nyugodt hanggal. – Úgy is megyek én is – vonta meg a vállát.
- Kösz, nem – vágtam rá morogva.
- Kibírod azt az öt percet! – húzta fel a szemöldökét.
- Jó – fújtam ki a levegőt.
Végül is igaza van. Öt perc még nem a világ vége. És amúgy sem szerettem volna már ilyenkor egyedül sétálgatni. Így akármilyen kellemetlen, de ki kell bírnom azt a rövid utat vele. Ő is elbúcsúzott a srácoktól, majd szótlanul az autóhoz igyekeztünk. Éreztem a köztünk lévő feszültséget. Még szinte vágni is lehetett. Mikor megláttam, hogy az anyós ülés felőli ajtóhoz igyekezett, gúnyosan megszólaltam.
- Van kezem, nem kell kinyitnod!
Visszanézett rám először ráncolt homlokkal, majd mogorván.
- Még kedveskedni sem lehet? – húzta fel a szemöldökét közben átlépdelve a vezető üléshez.
- Nem! – vágtam rá.
Valójában csak az ő kedvességét utasítom vissza, hiszen semmi szükség erre. Beültem az autóba, és egyből az ablakra szegeztem a tekintetem, hogy még véletlenül se találkozzon az övével. Beindította az autót és már indultunk is. Ő sem szólt egy szót sem, de a feszültség csak egyre fokozódott köztünk.
- Ha nem lennél ilyen sárkány, akkor meg lehetne beszélni – szólalt meg nyugodt hangon, mikor begurult a garázsba.
- Nem akarok veled semmit sem beszélni – sziszegtem dühösen.
Majd kivágódva az autóból egyenesen a házba indultam. Épp azt is be akartam csapni, amikor Jake megállította, és ő is bejött a házba.
- Megmondanád, hogy mi a fene bajod van? – szólt immár ingerültebben.
- Te vagy a bajom! – vágtam rá a konyhában haragosan megfordulva.
- Ha annyira utálsz, akkor miért nem mész a kis Damonodhoz? – morogta szikrázó tekintettel.
- Ne aggódj, már holnap reggelre itt se leszek! – kiabáltam rá.
- Előtte talán elmondhatnád, hogy még is mivel haragítottalak ennyire magamra, mert nálam már képszalag szakadás van, hogy hol is kezdődött!
- Oh, igen? Ha aznap este nem hozod haza azt a kis lotyót, akkor egészen más véleményen lennék rólad – ordítottam neki kiszaladva a számon.
- Valóban? Hát képzeld ez az én házam, azt csinálok, amit akarok, és azt hozok haza, akit csak akarok!
- De nem akkor, ha vendég van itt! És hogy jössz te ahhoz, hogy minden haverodnak fecsegj rólam, huh? Mit képzelsz te magadról?
- Már miért ne lehetne? Az én haverjaim nem a tieid! – emelte ő is fentebb a hangját idegesen.
- Azt mondtad bízhatok benned, még is elárultál – ordítottam feszülten. – Egy átkozott szemét senki vagy! Gyűlöllek! Mindenkinél jobban gyűlöllek! – mondtam majd szétvetett dühel és haraggal. Komolyan azt hittem, hogy szétrobbanok annyira felidegesített.

Ezzel a szobának iramodva próbáltam minél hamarabb eltűnni, de egy kéz megragadta a csuklómat és visszaszorított.
- Ne merj hozzám érni! – sziszegtem dühtől izzó tekintettel és csaptam ki a kezem Jake-éből.
Valahogy most tekintete más volt. Ahogy belenéztem láttam rajta a haragot, de ugyanakkor mintha a szomorúság is megjelent volna. Nyílván az agyam fel volt forrva és eszembe se volt tágítani. Komolyan mondtam, hogy gyűlölöm és azt is, hogy most azonnal összepakolok és elmegyek. Nem érdekelt, hogy hová, csak el innen, jó távol tőle.
Ezért ismét a szoba felé fordultam még mindig nagyon haragosan, de Jake ismét megállított, ezúttal mindkét karomat összeszorítva nyomott vissza a falhoz. Ismerős a szitu! Fogd be!
Bekövetkezett, amitől féltem. Tekintete ismét rabul ejtett, mert újra változott és a düh-t már csak a szomorúság és az értetlenség vette át. A lábam a földbe gyökerezett és szokás szerint elért a gyengeség is. A forróság ellepte testemet, és a szívem heves dobogásba kezdett. Nem tudtam, mit tenni. Egyszerűen úgy éreztem, hogy a percen elveszítem a fejem. Holott szívesen adtam volna neki egy pofont. Szorítása már-már fájt, de a kábultságom miatt aligha éreztem. Elvesztünk egymás tekintetében, de a feszültség még mindig falat húzott közöttünk. Mély levegőket kellett vennem, mert még lélegezni is elfelejtettem pillantása hatására. Tekintete ismét változott és most már a gyengédséget is megláttam benne, amire még nagyobb gyengeség ragadott el. Össze voltam zavarodva, és nem tudom mik voltak bennem ezek az érzések, de most akárhogy is akartam ellenállni, azt akartam, hogy megcsókoljon, és újra érezhessem azt az édes ízt az ajkaimon. Ő is szaporábban vette a levegőt, és arcvonásaiból ítélve nagyon megbánthattam ordibálásommal, ezért még a lelki-ismeretem is közbe szólt. Lágy barna szemei, csillogva tekingették az arcomat, és a hold beáramló fénye, még jobban kihangsúlyozta selymes bőrét és jó képűségét. Túl gyenge voltam már, hogy észbe kapjak és ellökjem a közelemből. De hát miket beszélek? Nem is akartam ellökni magamtól, hanem pont ellenkezőleg. A karomon támaszkodó kezei forrón égették a bőrömet, és leheletén is érezni lehetett a melegséget. Bárcsak megismétlődne a múltkori este és végre megcsókolna! Egyre jobban kezdett rajtam eluralkodni ez a vágy, és már-már átfutott az agyamon, hogy én fogom megcsókolni.

Ám mielőtt eldöntöttem volna, hírtelen mozdulattal mohón rávetemedett az ajkaimra és szenvedélyesen kezdtek egymás táncába. Kétségbeesetten fúrta magát egyre jobban a számba, és miután megtaláltuk egymás forrón izzó nyelvét, halkan belenyögtem a gyönyörtől. Mindkét kezét a karomról az arcomra simította, majd gyengéd érintésével immár a nyakamat égette. Egész testével hozzám simult, amitől egy furcsa érzés került a gyomromba. Legutóbb a csókunkkor éreztem ezt a csodálatos és furcsa érzést, amit még mai napig nem tudok hova tenni. Forróságtól áradt testére és érintésére, libabőr szaladt végig a hátamon, és még kéjesebben belenyögtem. Ajkai puhák és édesek voltak, amik a szenvedélytől egyre nagyobbra dagadtak és egy percre sem vált el az enyéimtől. Kezei egyre lentebb haladtak, majd a mellemnél megállva, mélyen belemarkoltak, amitől halkan felsikoltottam. Gyengéden cirógatta őket, s ezzel még jobban fellángolt bennem a vágy. Kezei ismét lentebb haladtak majd a csípőmet átkarolva, még jobban magához húzott. Éreztem fellángolt vágyát, ahogy egyre jobban szorított magához. Teljesen elborult az agyam, és megszűnt körülöttem a világ. Már nem érdekelt, hogy gyűlölöm-e, vagy nem. Nem érdekelt, hogy az első naptól kezdve csak veszekedünk egymással. Nem érdekelt semmi sem, csak ő és a köztünk fellángolt vágy és szenvedély.
Nem időzött sokáig. Szorosan fogta csípőmet és egy határozott mozdulattal, maga után rántott a szobába, majd gyengéden az ágyra lökött. Lélegzetemet nem tudtam kordában tartani és vágytól izzó tekintetemmel mértem fel minden mozdulatát, ahogy bezárja az ajtót. Hezitálva nézett rám, én pedig egy percre megrökönyödtem, attól, hogy nehogy most gondolja meg magát, amikor annyira akarom őt. Igen. Határozottan akartam őt! Mindenhogy! Végül megkönnyebbülve pásztáztam, hogy felsőjét gyors mozdulatokkal szinte letépi magáról, majd közelebb hajolva, rólam is lehámozta azt. Újra mohón összetapadtak ajkaink és felém tornyosulva, egész testünk összeért. De nekem még mindig nem volt elég és ezt ő is érezte. Felemelt egy kicsit, épp, hogy elérje a melltartóm csatját, majd egy határozott mozdulattal azt is ledobta rólam. Forró bőrünk égették egymás meztelen részeit. Zihálva váltunk el egymástól, majd nyakamat kezdte cirógatni forró csókjaival. Halkan felnyögtem, amire még biztosabban kezdte harapdálni nyakamat, majd mellkasomon ment végig és a hasamnál állapodott meg. Körbecsókolta köldökömet, és közben felnyújtva egyik kezét, ismét belemarkolt a mellembe. Egy percig sem tétovázott. Letépte rólam a nadrágot is, majd a sajátja is ilyen sorsa jutott. Ám mielőtt megszabadított volna az utolsó darab szöveteinktől, kéjesen végigmérte vágytól izzó testemet és én is így tettem. Bár láttam már néhányszor kidolgozott testét, de most még jobbnak tűnt. Barna szeme már szinte feketén világított az elfojtott vágytól. Másodpercekig pásztázott, majd mélyet sóhajtva, lefonta rólam az utolsó darab textilt is. Most valahogy egyáltalán nem szégyelltem magam, mert a vágy már teljesen a birtoka alá vett és nem érdekelt, hogy teljesen meztelenül fekszek előtte. Ártatlanságom híján néhány másodpercre megtántorodtam, de aztán újra tekintetébe fúrtam magam, ami csak szította bennem a szenvedélyt. Magáról is letépte az utolsó textilt, majd ismét felém tornyosulva, újabb csókban forrtunk össze és egy határozott mozdulattal belém hatolta ágaskodó vágyát. Halkan felsikoltottam az elsőre érzett fájdalomtól, ami csak egyre elhalványult. Gyengéden táncoltattuk egymás ajkait, és közben egyre mélyebbre hatolt. Halk, kéjes nyögés hagyta el mindkettőnk száját, majd ziháltan elválva ajkainktól, a nyakamat kezdte cirógatni. Felemelte fejét a nyakamból, és mély tekintetét az enyémbe fúrta, közben egyre érzékibb lökéseket mérve rám. Halk nyögések hagyták el a számat, ahogy egyre jobban éreztem a gyönyört, ami egész testemben bizsergett. Tenyerét az arcomon gyengéden végigsimította, és most először láttam azt, hogy szeretet csillámlik a tekintetében. Közelebb hajolt, hogy ajkainkon kívül, mindenünk összeérjen és érzéki, forró bőrére, halk sóhajok hagyták el a számat. Gyengéden újra az ajkait az enyémre tapasztotta, és szenvedélyes csókban összeforrva egyre gyorsabb tempóra váltott. Elválva egymástól, tekintetébe fúrtam magam, és gyengéd mozdulatokkal simítottam végig selymes arcán, ami lángban égett. Egy percre lassított a tempón. Láttam rajta, hogy meglepődik érintésemre, majd utána újra felkorbácsolt szenvedéllyel csókolt meg, és nagyobb lökésekkel szárnyalt minket a mennyország felé. Egyik karommal a nyakát fogtam át, a másikkal pedig a hátába kapaszkodtam. Mindkettőnk lélegzete hangos sóhajokká váltak. Egyre gyorsabb tempót diktálva, vele együtt mozgott a csípőm. Hírtelen megfeszült egész testében, majd egy utolsó nagy lökéssel, mindkettőnk hangosan felnyögött, a beteljesülést követve.

Szorosan a nyakamhoz bújva lihegett, és én is már csak arra vártam, hogy kellő képpen lehiggadjanak a kedélyeim. Majd érezve, hogy kezd mindkettőnk lélegzete a helyére állni, Jake újra mélyen a szemembe nézett, és gyengéden megcsókolt. A gyomrom ismét röpködött ide-oda, a finom és érzékeny ajkaitól. Most először éreztem azt, hogy ezt a csókot már nem a szenvedély diktálta, hanem valami más. Én sem voltam már ennek a rabságában, de még is olyan örömmel töltött el ez a rövid, de annál gyengédebb csók, hogy akár repülni is képes lettem volna. Szétválva, újra egymás tekintete rabságába estünk, és csak kábultan néztünk. Nem tudtam mit mondani. Valójában nem is akartam. És akárhogy is gyűlölöm ezt az embert, akkor sem bántam meg a történteket. Igazából nem is gyűlölöm. Hogy is mondhattam neki ilyet? Csak dühös vagyok rá. Jobban mondva, voltam. És egyáltalán hogy történhetett, hogy ideáig elfajult közöttünk a dolog, hogy ilyen nagy veszekedésbe kevertük egymást? Hiszen ez nem vall rám. Sosem voltam ilyen kiábrándult és indulatos. Bezzeg Jake minden ismeretlen érzést felgyújtott bennem. Most már világossá vált, hogy Jake-nek volt igaza, és az, amit érzek iránta a közelében, nem más, mint a vonzódás. Utólag kicsit hülyén érzem magam, hogy nem ismertem fel, vagy csak nem akartam bevallani. De ez, ahogy rám nézett. Az a meleg és gyengéd tekintet, mindent elfeledtetett velem. Ki gondolta volna, hogy ilyen szenvedélyt gyújt bennem ez a gazfickó?! Mert, habár kissé kifáradtam, de legszívesebben visszaforgattam volna az időt és újra megtenném az előbbit. A csóktól is sokkal jobb. Érezni, hogy egymáséi vagyunk… istenem.
Jake hírtelen elkapta rólam a tekintetét, majd mellém gördült, a hátára, és a falat kezdte el bámulni szótlanul. Nem tudtam, hogy most mit gondol, vagy érez-e egyáltalán valamit, esetleg neki is olyan jó volt, mint nekem, mert a tekintetéből semmit nem tudtam kiszűrni. Még csak hozzám se ért. Megijedtem, hogy talán úgy adtam neki oda magam, hogy közben ő csak egy újabb trófeára hajtott, s erre egy kisebb harag ment át rajtam. De nem akartam elrontani a magamban érzett kellemes érzést, ezért átraktam holnapra ezt a dolgot.
Hirtelen éreztem magamon, hogy rám telepedett a fáradtság, és a szemeim is elnehezülnek. Így halkan és szinte észrevétlenül a takarót magamra húztam, majd az arcomhoz szorítva a kezem, hamar lecsukódott a szemem, azzal átadva az álomországnak magam…