Hy honeys! Ma unatkoztam, és ezért készítettem egy új fejlécet a blognak. Nem változtattam a rózsaszín-fehér stíluson, mert még mindig tetszik:D Öhm... azért nem volt mostanság friss, mert a napokban meghalt a kutyám:((( Van, aki nem szereti az állatokat, főleg a kutyákat, de én mindig is állat imádó voltam és ez a kutya... úgymond nem csak egy kutya volt, hanem a család tagja. 10 évig volt velünk, és mindenkit "megrázott" amikor szerda reggel közölte velünk a szomszéd, hogy elütötték, mivel mi nem voltunk otthon, csak tesóm, de ő még aludt. Szóval... elég rossz volt, hogy aznap reggel még elkísért az autóhoz, aztán fél óra múlva már meghalt. Nagyon szerettem, ezért nekem is kellett néhány nap, mire túl tettem magam rajta. Bár nyilván hiányozni fog, örökké, de mostanra már belenyugodtam és így a tegnap este folyamán újra belemerültem az írásba. Egy tanács: ha van kutyátok és szeretitek őket, minden nap ölelgessétek meg, vagy simogassátok meg őket, mert sosem tudhatjátok, hogy mikor látjátok utoljára :(
Nos... szóval ez van. A jó hír viszont, hogy holnap jönni fog a friss:D
Remélem várjátok már:D
Puszi nektek és jó hétvégét.
Megértem és részvétem :( Nekem most 31-én lesz egy éve, hogy meghalt a kutyám. Öt éves volt és egy betegség miatt :( Szóval nagyon sajnálom és várom a frisset :) Puszi és légy erős <3
VálaszTörlésmegértelek!nekem a kutyusom tavaly karácsonykor eltűnt 2 hétre és azthittem sose látom többet,de szerencsére vannak még jó emberek:)megtalálták és visszahozták nekünk.:)
VálaszTörlésalig várom a fejit.
részvétem:(
millió puszi:
Natalie
szia!
VálaszTörlésrészvétem a kutyusod iránt, hidd el, ismerem milyen érzés. nekünk egy régebbi kutyánkat az országúton ütötték el, mikor még egy éves se volt... két kutya szökött el egyszerre, és a másik ott virrasztott mellette egy napig... én is napokig sirattam úgymond.
várom a kövi részt : )
Szia!Én is megértem és részvétem!nekem is a van kutyám de nem is 1 hanem 2 és imádom őket,én is várom a fejit puszi niki
VálaszTörlésSajnálom, Molly, és ha egy kicsit is segít, én átérzem a helyzetedet.
VálaszTörlésNekem öt éve halt meg a kutyusom, még igazán kicsi korában, négy hónaposan. Nem töltött nálunk sok időt, de a világ legjobb kutyusa volt. Mindig szót fogadott, és sose vinnyogott, hogyha be kellett csukni a kennelbe, mintha értette volna, hogy ott kell maradnia. Suliba se tudtam menni, úgy éreztem, elrontottam valamit, és ez büntetés...
Fel a fejjel, koncentráljunk a jelenre... vagy a jövőre. Én például a következő részre... :)
köszönöm szépen nektek!!!
VálaszTörlésÉs sajnálom a kutyusaitokat!
Rövid leszek, mivel ez a hülye blogspot már kétszer törölte ki az üzenetet és most nagyon felmérgesített:@
Szóval... tényleg ki voltam borulva... két napig! Gyakorlatilag a legjobb b.nőmön kívül senki sem tudott velem beszélni! Viszont a második nap, kimentem arra a helyre, ahová eltemette a tesóm és ha hiszitek ha nem, segített az is. Sokat gondolkodtam ott és rájöttem, hogy most már jó helyen van. Sőt. Arra is rájöttem, hogy nem tudjuk elveszíteni azt, amit/akit a szívünkbe zártunk. És a mi kis Foltink igen is a szívemben ragadt. Egyébként hála az égnek, az aki elütötte mélységesen bocsánatot kért tőlünk, mivel jó ismerősünk volt. De végül is ennyi volt a minimum, amit megtehetett.
Most már jobban érzem magam:) Nyilván örökké hiányozni fog, de tudom, ha elkezdenék a fejemen táncolni, akkor se tudnám visszahozni.
Köszönöm a barátaimnak, nektek és a szüleimnek is, hogy sikerült néhány nap alatt össze szednem magam. Nagyon sok együttérzést kaptam. Tényleg! Olyan személytől is, akire abszolút nem számítottam! És most már nem szomorúan gondolok vissza a kutyusunkra, hanem mosolyogva, hiszen rengeteg szép pillanatot szerzett nekünk, már csak azzal, hogy sokszor odadörgölőzött hozzánk, vagy azt akarta, hogy játszunk vele, esetleg elkezdett előttünk "produkciózni", amitől mindig dőltem a nevetéstől.
Köszönöm nektek is még egyszer! Tényleg segített:D
És ígérem, mire holnap a gép elé kerültök, már fent lesz a friss:D