10. Fejezet: Főzőcskézés 18+

Sziasztok drágák! Ahogy ígértem, itt a következő rész. Először is köszönöm mindenkinek ezt a kis együttérzést. Nagyon jól esett! Tényleg! Eddig is imádtalak titeket, de most még jobban:D
Ennek örömére, hoztam még egy olvasni valót. Egy újabb novellát. De mivel elég hosszú lett - 21 oldal - ezért ezt inkább belinkelem nektek. Egyébként a "saját novella" menüben is elérhetitek.
Oh, igen. Míg el nem felejtem. Ez a fejezet is 18+-os, szóval saját felelősségre:D
Szóval itt a novella: Szekrénybe zárt levél
Remélem ez is, és a fejezet is tetszeni fog:D
Véleményeket várok!
Jó olvasást, és puszillak titeket!


/ Jake /

Némán feküdtem a hátamon és csak a fehér plafont figyeltem. Hallottam, amikor betakarja magát és halkan álomba szenderült, de valahogy rám egyáltalán nem jött a fáradtság, pedig napok óta alig alszok. Nem értettem. Gyakorlatilag semmit nem értettem. Amikor mondtam neki, hogy hazahozom semmi hátsó szándékom nem volt, hiszen valóban nem akartam, hogy egyedül kószáljon a sötétben, és ha már én is épp hazaindultam, akkor automatikusan jön velem, mivel már gyakorlatilag együtt élünk. Azt sem értettem, hogy miért borult el ennyire az agya és miért kezdte az ordítani, hogy gyűlöl. Vajon tényleg gyűlölne? Nem! Aki így néz rám, az biztosan nem gyűlöl. Csak épp abban a pillanatban utált valószínűleg. Nem láttam még ilyen dühösnek és haragosnak. A tekintete szinte villámokat szórt. Viszont az én fejemben meg sem fordult az, hogy ma ez fog történni. Hogy az ágyamban fogok aludni, vele. Azt sem értem, miért mentem oda megszorítani a csuklóját. Egyszerűen olyan tudatlan lépés volt tőlem. Nem akartam neki mondani semmit, mégis úgy tettem, mintha akarnék. Valójában nagyon rosszul esett, amikor azt ordítozta, hogy gyűlöl. Talán ezért mentem oda és ragadtam meg?! Igen, lehet. Furcsa volt, mert úgy éreztem, mintha egy karót döftek volna belém, amikor rám nézett tele gyűlölettel. Már rég készültem a bocsánatkérésre, de valahogy sosem tudtam megtenni. Tudom, hogy ez az egész akkor kezdődött, amikor azt hittem féltékennyé tudom tenni azzal, ha egy nőt hazahozok, de ezzel csak úgy magamra haragítottam, hogy napokig egy szót sem beszéltünk egymáshoz. Aztán jött Damon, aki nyíltan kijelentette, hogy el akarja csábítani, az én agyamat meg elborította a düh, mert nem akarom, hogy vele legyen. Ráadásul még ki is akartam rúgatni a munkahelyéről, amit utólag meg is bántam, mert ha kirúgatom és nem lesz pénze, akkor egyenesen Damonhoz menne. Azt meg végképp nem akarom. Távol akartam tőle tartani magam, de nem megy úgy, hogy egy fedél alatt lakunk. Egyszerűen úgy vonzódtam hozzá, mint a mágneshez. Bármit is csinált, mindig elindult a fantáziám. Pedig csak egy ártatlan fruska, aki olyan tapasztalatlan, hogy nem tudta megkülönböztetni a vonzódás és a betegség érzését. De amikor megcsókoltam, és ellenkezés nélkül ugyanolyan szenvedéllyel visszacsókolt… újra fellángolt bennem az az erős érzés, amit a legutóbb éreztem. Magamnak akartam. Csakis magamnak! Főleg miután éreztem, hogy nem ellenkezik és ő is akarja. Ugyanolyan nő, mint a többi, még is féltem attól, hogy nehogy fájdalmat okozzak neki. A szívem olyan hevesen vert, hogy a lélegzetem is elállt egy-egy pillanatra. Folyamatosan csókolni akartam, és… egyszerűen nem tudtam vele betelni. Minél jobban magamévá akartam tenni, de közben a fejemet sem akartam teljesen elveszíteni és elhamarkodott lépéseket tenni. Olyan gyengéd volt, és tüzes. Úgy vonaglott alattam, hogy egy percre kételyeim támadtak az ártatlanságában. Nem akartam durva vagy faragatlan lenni. Valami érzés folyton arra késztetett, hogy gyengéd legyek vele. Ráadásul nem csak ez az egy érzés kerített maga köré. Tekintetével teljesen megbabonázott, és még jobban felkorbácsolta a vágyaimat iránta. A gyengéd érintése és a bőre… elfojtotta a lélegzetemet, de figyelnem kellett, hogy azért még se fulladjak meg a nagy tűz közben. Nem gondoltam volna, hogy pont vele lesz életem egyik legjobb együttléte. Mert valóban sok nővel volt már dolgom, de jelenleg nem kellett senki más, rajta kívül. Pedig azt hittem, ha megtörténik, akkor már nem fog úgy érdekelni. De pont ellenkezőleg történt. Most csak még jobban érdekel, és senki másra nem áhítozok.
Nem lehet, hogy…?! Nem Jake! Verd ki a fejedből azt a badarságot. Itt csak a vonzódásról van szó, semmi többről! Mégis majd megőrülök, ha Damon vagy valamilyen más férfi társaságában látom. Persze a barátaimon kívül. Még azokat a vén embereket is kiütném a székből, amikor látom, hogy végignéznek rajta a kávézóban. Lehet ez csak valami uralkodási vágy. Vagy inkább felelősnek érzem magam, hogy velem él együtt, és nem akarom, hogy bármi baja essen. Fogalmam nincs. Még is meg akarom ismerni, sokkal jobban. Mert már a haragos és makacs oldalát ismerem, de azt a kedves és együtt érző lányt is akarom, akivel az első nap bizalmasan beszélgettem a kanapén.
Aztán újabb fájó mondata vágott mellbe. Megbízott bennem! De rosszul gondolja, mert nem árultam el! Nem tehetek róla, hogy farkas alakban belelátnak a gondolataimba. Elzárni pedig nem tudom őket. Ha tudná az igazságot…! De nem tudhatja meg! Igaz! Akkor még egy több oka lenne arra, hogy elmeneküljön tőlem. Ráadásul mit szólna hozzá, ha kitálalnám, hogy az állítólagos álma, nem is álom volt, hanem valóban megtámadta egy vámpír, és én, Sam társaságában igyekeztünk a megmentésére, ahol első pillantásra rabul ejtett. Biztosan nem hinne nekem. Vagy annyira megijedne tőlem, hogy mindenkinek elmondaná. És az pedig a falkának nem lenne jó.
És mi lenne, ha tovább élnénk így egymás mellett? Most biztosan megenyhül egy kis időre. Még az is lehet, hogy innentől kezdve jobban meg fogjuk érteni egymást. És, ha megint visszautasít? Vagy a történtek után annyira dühös lesz rám, hogy elmegy? Bár nem tudom, hiszen ha annyira nem akarta volna, akkor ellenkezett volna, de tisztán éreztem és láttam rajta, hogy semmi kétsége a felől, hogy akar engem. És egyáltalán miért idegeskedek ezen annyit? Istenem, komolyan kezdek megőrülni!
Lassan félig felültem és felé fordítottam a fejem. Olyan békésen aludt, mint egy angyal. Épp arcára sütött a hold fénye, és így még jobban kirajzolódott selymes bőre és feltűnően szép arca. Odafordultam óvatosan, hogy ne ébredjen fel, majd lassan végigsimítottam a kezem az arcán. Sosem történt még ilyen velem, de annyira jó érzés volt, csak nézni, ahogy alszik. A lelkem is meglágyul, ha arra gondolok, milyen csodás mosolya van. Eldöntöttem, hogy mihelyst felkel, le fogom ültetni, és ha akarja, ha nem, meg fogjuk beszélni a dolgokat, mert ez így csak átmeneti megoldás volt. Ahhoz, hogy teljesen ki tudjunk békülni, meg kell beszélni. Ez meglepő lépés felőlem, mert sosem voltam az a nagy beszéljük-meg-mert-ezt-akarom féle típus ember. Most még is azt akartam. Tudni akartam, hogy haragszik-e rám, és ha igen akkor miért, tudni akartam az érzéseiről, a bizalmába akarok férkőzni, és azt akarom, hogy ha hazajön este a munkájából, akkor ne csak szótlanul bemenjen a szobába, hanem előtte üljön le és beszélgessen velem. Beszélgetni? Igen! Beszélgetni. Nem tudom miért, de a veszekedéseink ellenére, valahogy azt érzem, hogy… neki elmondhatom azt, amit a barátaimnak nem merek. Neki beszélhetek az érzéseimről. Ez már kicsit nyálas volt egy szoknyapecértől, nem gondolod?! De! Igaz! Akkor is vannak érzéseim, és ha valakinek nem tudom elmondani, akkor megőrülök benne. De ez egy újabb furcsa gondolat tőlem, mivel sosem akartam senkivel sem bizalmasan beszélgetni, erre jön ez a lány, és legszívesebben minden érzéseimbe beavatnám. Vagy, ha nem is mindegyikbe, de a legtöbbe igen. Mindegy is. A fontos cél most az, hogy ne legyen közöttünk viszálykodás, mert az semmi jóra nem vezethet. Sőt még előbb-utóbb el is üldözném magamtól, egyenesen Damon karjaiba. Abba meg még jobban beleőrülnék.
Sokáig figyeltem még mozdulatlanul, ahogy szuszog mellettem. Muszáj volt elmosolyodnom és megérintenem. Meg akartam ölelni, és magamhoz húzni. De féltem, hogy elutasít, ezért inkább csak pár centiméterre feküdtem le, vele szembe. Azonban hirtelen megérezhette, hogy figyelem, mivel lassan pislogni kezdett, majd rám emelte tekintetét, ezzel ismét elvesztem benne. Lágyan és gyengéden nézett rám, amitől a szívem nagyot dobbant. Kezemmel végigsimítottam az arcán, majd látva, hogy nem húzódik el, felcsillant szemekkel döntöttem úgy, hogy közelebb húzódok. Vonzottak apróra nyílt ajkai, amik jelet adtak arra, hogy megcsókoljam. Így amilyen gyengéden csak tudtam, elkaptam puha és édes ajkait, amik ellenvetés nélkül kezdtek ugyanolyan gyengéd táncba. Megéreztem finom kezét az arcomon, amikre egy alig látható libabőr szaladt át rajtam. Majd elválva egymástól, belenéztem tündöklő íriszébe, ami csillogott a holdfényben. Nem vagyok túl bújós fajta, de most bárminél jobban akartam, hogy magam mellett érezzem, és öleljem, ezért levéve róla a tekintetemet, magamhoz húztam és átkaroltam. Ellenkezés nélkül, a nyakamhoz bújt, és megéreztem forró leheletét, majd ismét szuszogásba kezdett. Megnyugtatott, hogy itt van mellettem. Ráadásul nyoma sincs annak, hogy visszautasítana, vagy gyűlölne. Esetleg….? Lehet, hogy… beleszerettem? Jake! Ne mondj már ilyet! Már hogy szerettél volna bele! Csak a vonzalom beszél belőled! Igen! Igaz.
Végül engem is elért a fáradtság, és szemhéjaim elnehezedve csukódtak le, majd még néhány percig hallgatva szuszogását, én is kidőltem.

/ Arabella /

Reggel a beáramló napsugárra keltem fel, ahogy a szememet épp kiverni készült, így muszáj voltam a kezemet magam elé tenni. Megláttam magamon, hogy a takaró alatt még mindig meztelen vagyok és egyből eszembe jutott az éjszaka. Pedig azt hittem csak álom volt, de minden bizonnyal még is megtörtént. Megfordultam, hogy megnézzem itt van-e még Jake, de meglepetten figyeltem, hogy sehol nincs. Az ajtó is be volt zárva. Biztos, hogy nem álmodtam? Biztos! Hiszen akkor miért ücsörögnék meztelenül az ágyban? Oh, igen. Most már tiszta minden. Arra is emlékeztem, amikor az este folyamán még egyszer megcsókolt, majd közelebb bújt hozzám, én pedig szintén átkaroltam és így aludtunk vissza. Milyen jó is volt! Életem egyik legjobb éjszakája volt. Sosem éreztem, még ilyen gyengéd érintést, mint amilyet Jacob-tól kaptam. Most már nem is tagadom, hogy tényleg vonzódok hozzá, de valamiért én ezt még is többnek érzem. Persze tapasztalatlanságomra utalva, fogalmam sem volt, hogy mi ez, de örültem, hogy megtörtént és egy percig sem bántam meg.
Ezen elmorfondírozva újra az üres félre pillantottam, és hirtelen eszembe jutott, hogy lehetséges, hogy tényleg kihasznált és még az este folyamán átment a kanapéra? Váratlan düh fogott el, és magamban egyből szitkozódni kezdtem. Pedig azt hittem, hogy ő is ugyanazt érzi, amit én, persze aztán meg kiderül, hogy még is csak egy újabb trófea voltam a számára. Ki tudja. Lehet már el is ment valamerre, hogy véletlenül se legyen velem egy fedél alatt. De mivel nekem a mai napom is szabad volt, így fogalmam sem volt arról, hogy mit tehetnék. Bevallom azt hittem, hogy most dűlőre fogunk jutni Jake-el, és, hogy neki is többet jelentett ez a dolog, de megint csak csalódnom kellett benne. Lehet, tényleg az lenne a legjobb, hogy amíg meg nem szedem magam több pénzzel, addig Damonhoz költözök. Elvégre a barátom, és azt mondta, ha kell a segítsége, akkor ott lesz. Mert így ezek után, nem hiszem, hogy tudnék Jake-el élni. Főleg, ha megint olyan feszültségek lesznek közöttünk. Ez nagyon nem használ az idegeimnek és szerintem neki se tesz jót.
Lassan kivánszorogtam az ágyból és gyorsan felöltöztem. Még mindig fortyogtam magamban, mert bár végig gondolva nem teljesen Jake hibája, hiszen ha több önuralom van bennem, akkor nem történt volna meg, és számíthattam volna erre, de azért még is dühös voltam rá, hogy ugyanolyan nőcskének nézett, mint azokat, akikkel már volt dolga.
Lehajtott fejjel morgolódtam, és közben kinyitottam az ajtót, majd meglepődve figyeltem, hogy Jake a kanapén ült, tenyerébe temetett arccal. Már teljesen fel volt öltözve, és úgy láttam, hogy a kanapé is ugyanúgy volt, mint tegnap este. Akkor még is velem aludt?! Ez a gondolat felvillanyozott, de ahogy Jake rám nézett gondokkal teli és karikás szemeivel, egyből lerogyott a mosoly az arcomról és rosszallóan néztem rá. Kíváncsi lettem volna, hogy vajon miért ilyen szétzilált és szomorú, de valahogy nem jutott a számra egy szó sem. Így csendesen lépkedtem be a fürdőbe, hogy elvégezhessem a reggeli dolgaimat, majd miután végeztem, mély levegőt véve mentem ki újra. Jake még mindig ugyanott ült, és épp rám emelte a tekintetét, amikor a konyha pultnak támaszkodva kortyoltam bele egy pohár vízbe. Egyből lesütöttem a szemem, mert most nem örültem volna, ha összetalálkozik a tekintetünk. Pedig annyira akartam volna mondani neki valamit, még sem tudtam.
- Leülnél ide? – rezzentem össze Jake nyugodt hangjára.
- Miért? – kérdeztem lehajtva a fejem.
- Mert beszélni akarok veled. – Beszélni akar velem? Még is miről?! Persze, mintha nem tudnám.
- Innen is hallom – motyogtam az orrom alatt.
- Látni akarom a szemedet! – Erre ismét összerázkódtam. Miért akarja látni a szemem? – Legalább akkor nézz rám, ha már nem jössz ide.
Erőt vettem magamon, hogy ne essek össze és ne törjön rám a gyengeség, ha megint összetalálkozik vele a tekintetem, majd lassan felnéztem. Szemében szomorúság és értetlenkedés tükröződött. Nem tudtam, miért ilyen szomorú. Ha azért mert lefeküdt velem, akkor az az ő hibája, mert ha nem csókol meg akkor eszembe se lett volna olyat tenni. Vagy persze más miatt is szomorú lehet. Így némán vártam, hogy mit akar beszélni velem.
- Először is… - sóhajtott mélyen – így nem tudok beszélni – állt fel hirtelen felcsattanva, majd közelebb lépett hozzám. – Szóval. Így most már jobb – nézett a szemembe. – Kezdjük talán ott, hogy… - vett ismét még egy levegőt –, hogy sajnálom, ha megbántottalak és mindent, amit ellened elkövettem. – Bocsánatot kért? Végre! Erre vártam már jó néhány napja.
- Igen? – húztam fel a szemöldököm jelezve, hogy folytassa.
- Nem szeretném, ha elmennél – ingatta a fejét. Erre csak kérdőn meredtem rá. – Mert nem akarok távol lenni tőled – vallotta be lesütve a szemét. Akkor talán még is csak érzett valamit? – És ami a tegnap estét illet…
- Felejtsük el – vágtam a szavába. – Mármint a veszekedős részt – hajtottam le a fejem érezve, hogy kissé elpirulok.
- Jó – fújta ki a levegőt látszólag megkönnyebbülve. – Szóval?
- Szóval…? – húztam fel a szemöldököm.
- Béke? – kérdezte nyugodtan.
- És tegyünk úgy, mintha semmi sem történt volna? – néztem fel rá megdöbbenve.
- Elismerem, hogy jó volt… nagyon. És… el se hiszem, hogy ezt mondom – forgatta a szemét –, de… majd kialakulhat valami. Addig is próbáljunk meg egymás mellett élni.
- Ühüm – szűkítettem össze a szemem rá, tetetett haragossággal. Ugyanis örültem, hogy ezt mondja, mert ha egy nőcsábász azt mondja, hogy kialakulhat valami, akkor meglehet, hogy ő is valami olyasmit érezhetett, mint én.
- Akkor béke?
- Csak, ha megtanítasz főzni! – szögeztem le ugyanazzal az arckifejezéssel.
Megkönnyebbülten elnevette magát, majd egy önelégült mosollyal csóválta meg a fejét.
- És miért nem akarod, hogy elmenjek? – mosolyodtam el én is kissé gonoszul.
- Ezt… kérdezd meg majd máskor! – sóhajtott fel mosolyogva. – Térjünk inkább a tárgyra – csapta össze a kezét. – Mit akarsz főzni?
- Tényleg megtanítasz? – húztam fel a szemöldököm meglepetten.
- Ez a legkevesebb miután… - akadt meg a mondata – szóval tudod – vonta meg a vállát. – Szóval?
- Palacsinta? – jutott eszembe az egyik kedvenc ételem.
- Azt pont nem tudok – húzta el a száját. – De most megtanulom én is.
- Áh, nem muszáj – ellenkeztem gyorsan.
- De! Én is szeretem, de még nem próbáltam szóval akkor most bajlódhatunk együtt – magyarázta majd kikerülve engem, hamar elő is vett egy tálat.
- De nem kell bajlódni miattam.
- Ne ellenkezz! Legalább ha már annyi bosszúságot okoztam neked, ennyi örömöd legyen. – Elég gyönyört okoztál nekem, nyugi! Az este is eszembe jutott, és arra gondoltam, hogy lehet, azt hiszi, nekem nem volt jó, de inkább nem szóltam semmit sem. Jól esett, hogy így akar kedveskedni és végre el is akartam fogadni.
- Rendben, de akkor én is hadd segítsek – jegyeztem meg.
- A bal felső szekrényből vedd ki a receptkönyvet és keresd ki. Mert fejből nem tudom.
- Oké – engedelmeskedtem. Ahogy mondta kivettem a receptkönyvet és előkerestem a palacsintát. Közben Jake-t figyeltem, ahogy mozog a konyhában. Megint csak lenyűgözött, hogy milyen tapasztalattal járkál ide-oda a konyhában és tevékenykedik. – Olyan vagy már, mint egy háziasszony! – motyogtam neki jó kedvűen.
Jake lassan felhúzott szemöldökkel kukkantott ki a karja alatt.
- Azért az nem vagyok! – mondta egy mosolyt elrejtve az ajka szélén.
- Hidd, el sok lány megirigyelné, milyen ügyességgel mozogsz a konyhába.
- Igen? – lepődött meg. – Akkor lehet, legközelebb ezt fogom bevetni vonzerőként – kacsintott egyet, amire kidülledt szemekkel néztem rá.
- Nincs neked szükséged arra – mormoltam halkan az orrom alatt, remélve, hogy nem hallotta meg.
- Így gondolod? – Azonnal elpirultam, majd gyorsan lesütöttem a szemem. Fenébe! Mégis meghallotta.
- Ühüm – mondtam szerényen.
Rám mosolygott azzal a pimasz mosolyával, majd ismét a tál felé fordult és ügyesen keverte a palacsinta tésztát. De eszembe jutott, hogy elvileg most nekem kellene azt csinálnom, így miután rendeződtek arcvonásaim, rákérdeztem.
- Amúgy nem nekem kellene csinálnom? Mármint, most elvileg tanulnom kellene – vontam meg a vállam.
Rám emelte tekintetét, majd ismét elmosolyodott.
- Akkor gyere ide – mondta érzékien és felcsillant szemekkel.
Úgy nézett rám, mint az este tette. Lágyan és gyengéden, amitől majdnem csak elment az eszem. Muszáj volt egy mély levegőt vennem, hogy visszakapjam az ép gondolataimat, majd hívogató tekintetére, rábólintottam. Már nem féltem a közelében lenni, sőt. Most rajta kaptam az alkalmon, és kihasználtam.
Kicsit hátrébb lépett a pulttól, hogy én férkőzzek oda, majd elkezdtem én keverni. Bevallom direkt bambáskodtam ide-oda, hogy közelebb jöjjön hozzám és reményeim beváltak, mert, miután megelégelte és nem bírta tovább nézni a szerencsétlenkedésemet, a hátamhoz közel lépett, és átnyújtva felettem kezét, az enyémre rakta, amiben a keverő volt. Gyengéd érintésére egyből elöntött a forróság és ahelyett, hogy a keverési módszerére figyeltem volna, a vállam fölé néztem, hogy láthassam arcát, ami alig pár centire volt tőlem. A lélegzetem ismét elállt néhány másodpercre, ahogy megéreztem leheletét az arcomon, és ő is abbahagyta a keverést, majd mélyen a szemembe nézett. Csoki barna szeme fényesen csillogott, akárcsak az ég csillagai éjszaka. Éreztem, a forróságot a testéből és a kezemen heverésző kezével, jobban rászorított, majd gyengéden végigsimított egyik ujjamon. Nem tudtam levenni róla a szemem, és azt hiszem már csak a közelségével újra felgyújtotta bennem a vágyat. Normális ez? Hogy valaki után ennyire vágyjak? Hiszen nem is csinált semmit, csak hozzám ért. Még is alig kaptam levegőt, és a szívem is majd kiugrott a helyéről. Ráadásul ajkaink alig pár centire voltak egymástól, ami egyre inkább azt diktálta, hogy meg akarom csókolni. Ajkáról újra a tekintetére sugárzott a pillantásom és még mindig azzal a meleg és gyengéd, ugyanakkor tüzes nézésével kápráztatta el érzékeimet. Úgy éreztem, hogy ő benne is fellángolt a vágy. Tisztán ki lehetett venni egyre forróbb bőréből, és feketedő tekintetéből.
Váratlanul mindkét keze a karomon állapodott meg, és a már megszokott mozdulattal, bár gyengédebben és óvatosabban, magával szembe fordított. Érintése csak úgy égette a bőrömet, és tekintetével már majdnem csak felfalt. Nem is csináltunk semmit, még is mindkettőnknek mély levegőket kellett venni, hogy próbáljuk csillapítani egyre tüzesebb vágyunkat.
- Eddig nem is tudtam, milyen jó a főzőcskézés – makogta érzékien.
Mindketten halkan elnevettük magunkat, majd újra egymás tekintetébe furakodva, hirtelen lecsapott ajkaimra, és mohón hívta táncba, amit én ellenkezés nélkül el is fogadtam. Ugyanazzal a szenvedéllyel férkőzött be a számba, én pedig egy kis löketet adva neki, beleegyezően átkaroltam a nyakánál és szorosan magamhoz húztam. Forró csókunkba, vágytól telin belenyögtem, ő pedig erőre kapva, a combom alá nyúlt, és felhúzott csípőjére, ahol egyből köré fontam a lábaimat. Szorosan kapaszkodtam bele, és gyorsan levettem a felsőmet, közben pedig elindult velem a szoba felé, aminek ajtaját egy határozott mozdulattal kivágott, és óvatosan lerakott az ágyra. Zilálva váltunk szét egymástól, én pedig önfeledt boldogsággal mosolyodtam el rá, majd ő is pimasz mosolyra húzta az ajkait. Felém hajolt és egy gyengéd csókot követve, levette rólam a nadrágot. Végignéztem, ahogy letépi magáról a felsőjét és a nadrágját, majd megállt előttem ugyanazzal a mosollyal.
Ám valamiért összeráncolta a homlokát, mintha elgondolkodott volna valamin, így kérdőn meredtem rá.
- Gyere ide – mondta kéjesen.
Nem értettem mit akar, de azonnal engedelmeskedtem és az ágyról felállva, odaléptem hozzá. Azonban, ő kézen ragadott és húzni kezdett maga után.
- Hová akarsz vinni? – nyögtem fel jó kedvűen.
Szó nélkül berántott a fürdőbe, és én pedig értetlenül néztem végig, ahogy megengedi a zuhany rózsát. Rám nézett pajkos mosolyával, és újra kézen ragadva immár óvatosan húzott be a víz alá, ami még jobban felforrósította mindkettőnk bőrét.
- Hidd el, hogy így sokkal jobb! – mondta kéjesen.
Igazából engem nem érdekelt, hogy hol vagyunk, mert körülöttem már rég megszűnt a világ. Csak őt akartam. Most! De tény, hogy a vizes bőre még jobban felkorbácsolta bennem a vágyat. Közel hajolt hozzám, épp, hogy csak majdnem megcsókolt, és kábultságomat kihasználva, leszedte rólam a még rajtam lévő melltartót, majd mélyen belemarkolt melleimbe, amitől egy kéjes nyögés hagyta el a számat. Nem tudtam meddig bírom még, de úgy éreztem, hogy már szó szerint kínoz. Végig mélyen a szemembe nézett, és mindig csak úgy hajolt közel hozzám, hogy ajkaink épp csak súrolják egymást, ami még jobban kínzott, mivel mindennél jobban vágytam vízben úszó és megdagadt ajkaira.
Ismét közel hajolt, ám mielőtt ajkaimat az övére tapasztottam volna, gonoszan elhúzódott és a nyakamat kezdte cirógatni forró csókjaival, közben a mellemet jól eső érzéssel masszírozva. Végigcsókolta a nyakamat, majd az államat is, és a mellkasom egy részét. Felemelte fejét, és szenvedélyes tekintetét mélyen az enyémbe fúrta, majd ismét pimasz mosolyra húzta az ajkait. Közben én már halkan sóhajtozgattam, és épp azon járt az eszem, hogy könyörögni fogok, hogy tegyen a magáévá, mert már nem igazán bírtam.
- Mondd ki! Addig nem teszek semmit – motyogta hirtelen az ajkaimhoz közel hajolva.
Nem értettem mire céloz. Még is mit mondjak ki? De utána hamar leesett. Így mivel nem akartam, hogy tovább kínozzon, kénytelen voltam kimondani, azt, amit akart.
- Akarlak! Kívánlak Jake! – sóhajtottam fel.
Elmosolyodott kacéran, majd gyorsan az utolsó textilt lefejve rólam, újra a combom alá nyúlt, és szorosan csípőjére húzott. Majd egy határozott mozdulattal, ugyanakkor gyengéden belém hatolt. Halkan felsikoltottam a gyönyörtől, s ő is mélyeket sóhajtott. Csókban összeforrva kezdte el a kínzó lassú lökéseket. Szorosan kapaszkodtam belé, el nem engedve forró ajkait. Hamar megéreztem azt a csodálatos érzést a gyomromban, amitől úgy éreztem, hogy a felhők között szárnyalok.
Kezemet a nyakára simítottam, miközben ő egyre erőteljesebb lökésekkel vonszolt minket a gyönyör felé. Annyira akartam őt, hogy szinte nem is tudtam vele betelni. Elváltunk egymás ajkától, mialatt összeolvadt a tekintetünk, és végigsimítva vizes hajamon, elmosolyodtam, amire ő csak felbátorodva egyre gyorsabb tempót diktált. Kéjes sóhajok és halk nyögések hallatszottak mindkettőnk ajkai közül, ahogy túlhevült vággyal hajszolt minket a beteljesülés felé. Majd egy utolsó mélyre hatoló lökéssel, először én értem el a mennyországot, majd másodperceken belül Jake is halk nyögéssel követett engem.
Mozdulatlanul lihegtünk egymás tekintetében elveszve, majd lehiggadva kedélyeink, Jake leeresztett csípőjéről és gyengéden végigsimítva arcomon, finoman megcsókolt. Elválva egymástól, mindketten örömtelin és kielégülten elmosolyodtunk, majd ezúttal én csókoltam meg gyengéden, miközben átkaroltam a nyakát, és magamhoz húztam, hogy érezhessem a még lángokban égő tüzes bőrünket. Nyelvünk egymásra találva, tökéletes összhangban játszottak egymással, s közben Jake a csípőmnél átkarolva, felnyúlt a hajamig, amibe érzékien beletúrt.
Percekig gyengéden csókolgattuk egymást, majd szétválva, elmosolyodtunk.
- Most már mindig veled fogok főzőcskézni – jegyezte meg pimasz mosollyal. Majd kilépve a zuhanyzóból egy törölközőért nyúlt.
- Benne vagyok – makogtam az ajkaimba harapva.
Csintalanul mosolygott, aztán felém is egy törölközőt nyújtott, miközben én még mindig a csempének támasztottam magam.
- Te is érzed? – kérdezte.
- Micsodát? – húztam fel a szemöldököm.
- Hogy van köztünk valami.
- Vonzalom! – vágtam rá. – Az van! – bólogattam felsóhajtva.
- Én megmondtam – vonta meg a vállát. – De azon kívül.
- Nem tudom, de ez nagyon jó – sóhajtottam fel ismét.
- Az a hányinger?! – mosolyodott el gonoszul.
- Fogd be! – morogtam le, mosolyogva. – De a lényeg, hogy komolyan főzni akarok! – komolyodtam el.
- Mindjárt én foglak háziasszonnyá faragni? – húzta fel a szemöldökét kérdőn.
- Meglehet – vontam meg a vállam.
- Tudok valamit, ha egy hercegnőt erre rá tudok venni. Vagyis… te vettél rá engem – helyesbített.
- Itt nem vagyok hercegnő! Csak Arabella.
- Jól van – mosolyodott el. – De nincs valami rövidebb beceneved? Mindig bele fog akadni a nyelvem a hosszú nevedbe – húzta össze a szemöldökét gondolkodóan.
- Nincs – ingattam a fejem. – De lehet… Bella – vontam meg a vállam.
- Nem! – vágta rá haragosan. – Csak azt ne. Az egyik barátomat is úgy hívják, de nem akarok még egy Bellát.
- Akkor szólíthatsz, kis hölgynek. Már Damontól megszoktam.
- Isten őrizzen! – horkant fel.
- De miért olyan fontos, hogy, hogy hívsz? Arabella és kész.
- Én akkor is maradok a hercegnőnél – vágta rá.
- Oké. Ahogy gondolod – vontam meg a vállam beleegyezve.
Miközben magam köré tekertem a törölközőt, elgondolkodtam azon, hogy miért akarna becézgetni?! Bár valójában örültem annak, hogy úgy akar hívni, mint itt senki más annak ellenére, hogy a barátainak még azt is elkotyogta, hogy hercegnő vagyok, és hogy elraboltak. Az biztos, hogy most már szó nélkül belemegyek minden ilyen kis akciónkba, mert ettől jobb érzést még nem fedeztem fel magamban. De meglepett, hogy azt kérdezte tőlem Jake, hogy a vonzalmon kívül más is lehet köztünk. Mire célzott ezzel? Persze örültem, hiszen valahogy én is éreztem, hogy több érzelmet táplálok iránta, mint egy egyszerű kis vonzalom és mindig a közelében akartam lenni, annak ellenére, hogy azt hajtogattam magamban, hogy nem akarok vele egy levegőt szívni. Valójában most már megértettem, miért nem akartam a közelében lenni, mert akkor ezek szerint az elejétől kezdve vonzódtam hozzá, csak én lüke nem jöttem erre rá és azt hittem, hogy ő hozza ki belőlem azt a „betegséget”. Eszembe jutottak Emily szavai is, és azokat is megértettem, hogy mire céloztak. És most annyira jól éreztem magam. Nem is tudom. Minden haragom elszállt iránta. Olyan, mintha csak egy rossz álom lett volna, hogy kettőnk között valaha is ekkora feszültség volt, hogy egymásnak esve ordibáltunk. Kissé még bűntudatom volt amiatt, hogy azt hajtogattam neki, hogy gyűlölöm, amikor csak hirtelen haragomban vágtam oda neki és legszívesebben meg nem történtekké tenném, de végül is, ha tegnap este nem kezdünk el ordibálni egymással, akkor lehet nem történt volna meg az a gyönyör, amit Jake adott nekem és akkor még mindig kétségek közt lennék, hogy mitől vannak azok az elgyengülések, amikor a közelébe vagyok. Most már eszem ágába sincs neki ellenállni, bár bevallom, félek attól, hogy közel fog hozzám kerülni, holott hírhedt nőcsábász, és ki tudja hány nővel fog hetyegni a hátam mögött. Most úgy beszélek, mintha már együtt lennék vele! Pedig annak ellenére, hogy eddig tiltakoztam és ledorgáltam mindenkit, ha arra céloztak, hogy mi ketten együtt lehetnénk, most nagyon is szeretném, ha valóban… nem is tudom. Járnánk?! Azt hiszem így szokták mondani az amerikaiak, amit nálunk inkább a hagyományokhoz híven udvarlásnak neveznek. De nyilván az én körömben az udvarlás alatt azt értik, hogy beszélgessek és táncoljak a fiúval. Most, hogy mindez megtörtént velem, és Jake-el, is, azt hiszem még jobban megkedveltem az amerikai szokásokat. Vagy csak az én átkozott nemességi életemben van ilyen, amire visszagondolva nem is hiányzik. Úgy érzem, itt boldogabb vagyok, mint ott és már csak azért mennék vissza, hogy a szüleimet láthassam.
Persze ugyanakkor, szeretném ezt a dolgot Jake-el a legnagyobb titokban tartani, és továbbra is azt mutatni a barátainak, hogy nem vagyunk túl jó viszonyban. Nem is tudom. Talán Damon miatt. Nagyon megkedveltem, és nem szeretném, ha ledorgálna azért, amiket műveltem távolléte alatt. Meg azt hiszem közöttünk ez még elég friss, és nem akarom, hogy bárki bármit mondjon a hátunk mögött. Majd ha tényleg kialakul köztünk valami a vonzódáson kívül, akkor talán el lehet mondani a közeli barátoknak.
Gondolkodásom közepette, a szobában felöltöztem és jól megtöröltem a vizes hajamat, majd hallva, hogy Jake ismét a konyhában munkálkodik, arcomra vettem egy mosolyt, és kimentem hozzá.
- Látod, mire visszajöttél én már kész is lettem a tésztájával! – nézett fel rám a válla fölött.
- Jake! – morogtam rá.
- Tessék? – fordult meg meglepetten.
- Én akartam csinálni!
- Akkor kiöntöm és csinálhatod! – emelte fel a tálat, de mielőtt kiöntötte volna bosszúsan szóltam rá.
- Meg ne merd tenni! Ha már voltál ilyen ügyes és nélkülem csináltad meg, akkor majd én próbálkozok a kisütésével.
- Oké – mosolyodott el pimaszul. – Ezt mókás lesz végignézni! – kuncogta el magát.
- Persze segíthetsz – vágtam rá. Erre még zsiványabbul elmosolyodott. – Vagy inkább ne. Abból tudjuk, hogy nem sütés lesz a vége – pirultam el halványan a gondolattól.
Jake nyugodtan elhelyezkedett az egyik széken, és kíváncsian várta, hogy kezdek bele, de én csak értetlenül néztem rá.
- Azért irányíthatnál, hogy mit hogy csináljak – húztam el a szám.
- Ennyire nemesi életet élsz, hogy még egy palacsintasütőt se fogtál a kezedben? – húzta fel a szemöldökét mosolyogva.
- Igen – vágtam rá. – Hercegnő vagyok, ha nem vetted volna észre – húztam ki magam, felemelve a fejem büszkén.
- Bezzeg, most hercegnő vagy – ingatta a fejét halkan nevetve.
- Ha a helyzet úgy kívánja, még szép! – vágtam rá.
- Na, jó – állt fel mosolyogva és vette el tőlem a sütőt –, megmutatom.
Begyújtotta a gáztűzhelyt, és egy kis cseppnyi olajt rátéve, hagyta kicsit melegedni, majd merített a tésztából, és a sütőben ügyesen elegyengette. Miután visszatette a tűzhelyre sülni, újra rám nézett azokkal a csillogó szemeivel, de mielőtt rám tört volna a forróság és az ezzel járó érzések, gyorsan figyelmeztettem.
- Ha így fogsz rám nézni, kinyomom a szemed!
- Ez fenyegetés volt? – húzta fel a szemöldökét viccesen.
- Igen! – vágtam rá. – Nem nézhetsz rám így miközben ott sül a palacsinta.
- Mert? – mosolyodott el huncutul.
- Mert! – vágtam rá. – Odafigyelj! – kaptam el róla a tekintetem és egyenesen a sülő palacsintára figyeltem. Végre Jake is oda nézett, de még mindig mosolygott pimaszul.
Végül sikerült kisütni minden egyes palacsintát, de közben sok nevetésben és ugratásban volt részem. Szerencsére meg tudtam állni, hogy ne vetődjek rá Jake-re mikor egy-egy pimasz pillantást vetett rám, amit inkább én is elviccelődtem. Sokat ügyetlenkedtem a palacsintákkal, de végül sikerült néhányat nekem is kisütnöm, nyilván a többit inkább Jake-re hagytam, mert rájöttem, hogy ez elsőre túl nagy falat volt nekem. Igazából ahhoz képest, hogy Jake sem csinált még, ügyesen forgatta a levegőben, és egyszer sem égette oda. Megállapítottam, hogy szinte már egy igazi szakács. De természetesen majd szabadnapjaimban megpróbálok én is magamtól valamit kotyvasztani, hogy ne mindig neki keljen. Elvégre ennyit megtehetek, ha már itt lakok.
Miután megettük a palacsintákat, mondanom sem kell, hogy újabb pár percnyi szemkontaktust követve, testmozgásképp az ágyban kötöttünk ki. Egyszerűen nem tudtunk egymással betelni, és még kedélyeink lehiggadásával is folyton érezni akartam az érintését.
Ráadásul mivel már jó régen beesteledett, ezért nem is kívántunk kikelni az ágyból, csak feküdtünk egymással szembe némán, tekintetünkben elveszve. Jake ismét elkápráztatott barnán csillogó szemeivel, amire ismét a holdfény rásütött és ettől csak még gyönyörűbb lett. Olyan gyengédséget és melegséget sugárzott a tekintete, hogy egy boldogság érzet fogott el. Nem tudom, mi történik velem, de azt érzem, hogy minél jobban meg akarom ismerni Jake-t, és vele akarok lenni. Lehet, hogy…?! Áh, kétlem! Nem vagyok bele szerelmes. Ahhoz idő kell, míg kialakul. Vagy elég ahhoz egy nap is? Nem hiszem! És vajon ő ugyanezt érzi? Lehet, ha elmondanám neki az érzéseimet, akkor megmondaná, hogy ez talán… szerelem, vagy csak egy ostoba fellángolás?! De félek attól, hogyha elárulom, neki mit érzek iránta, akkor megijed és szalad egy másik nőhöz, akit a karjaiba zárhat. Még a gondolattól is kirázott a hideg, ahogy elképzeltem magam előtt egy másik nővel.
Gondolataimból kizökkentve, hirtelen megéreztem gyengéd kezét az arcomon, ahogy lágyan végigsimít. Egyből egy kisebb libabőr futott végig a testemen, és lehunyt szemmel élveztem, ahogy simogatja az arcomat.
- Most már reggelente bevihetlek a kávézóba – motyogta halkan. Mi? Gyorsan felvillantottam szemeimet, ellenkező arckifejezéssel.
- Nem – vágtam rá. – Nem kell, hogy mások is tudjanak… erről.
- Elég, ha annyit tudnak, hogy jóba lettünk.
- Nem, mert akkor Seth meg a többi haverod engem ugratnának, amiért folyton morogtam rád, ha felhozták a nevedet.
- És engem sem hagynának békén – gondolkodott el. – Igazad van. Jó ötlet titokban tartani. Nem tudnám elviselni, hogy minden nap azzal traktálnak.
- Mármint engem vagy téged? – húztam fel a szemöldököm.
- Persze, hogy té… minket… - rázta meg a fejét. – Vagyis mindkettőnket.
- Oké – motyogtam értetlenül, dadogására utalva. – Akkor a házon kívül ellenségek, a házban pedig… barátok.
- Barátok? – húzta fel a szemöldökét.
- Akkor mik? Szeretők? De azok sem, mert akkor mondják ezt, ha feleség is van a háttérben.
- Lakótársak?
- Nem jobb, mint a barátok – morogtam összeszűkült tekintettel.
- Jól van, akkor semmik – vágta rá.
- Hát ööh… - húztam fel a szemöldököm gondolkodóan. – Jó – vontam meg a vállam. – De akkor ugyanúgy utáljuk egymást, mint eddig. Persze csak a házon kívül.
- Én sosem utáltalak! – horkant fel.
- Jó, akkor kevésbé kedveljük egymást.
- El tudod játszani? – mosolyodott el pimaszul.
- Ha nem vagy a közelembe, igen – vágtam rá.
- Akkor mindig ott leszek! – motyogta érzékien.
- Meg ne merd tenni Jacob Black!
- Ha már ott leszek, nem fenyegethetsz ezzel – mosolygott.
- De oda mehetek, és jól leolthatom azt a pimasz fejedet!
- Igen? – húzta fel a szemöldökét mosolyogva.
- Igen! – vágtam rá.
- Akkor lehet mégse kockáztatok – motyogta titokzatosan.
- Reméltem, hogy ezt mondod!
- De legalább már az ágyamba aludhatok – vonta meg a vállát lazán.
- Csak ne olyan hevesen. Ki mondta, hogy itt aludhatsz? – mondtam halál komolyan, közben persze csak viccnek szántam és csak kíváncsi voltam, hogy mit reagál. Ám hirtelen mintha lesápadt volna, és döbbenet ült ki az arcára. Nem sok kellett, hogy hangos nevetésben törjek ki. – Csak vicceltem! – tört ki végre az elfojtott nevetés.
- Nocsak, milyen kis vicces kedvünkben vagyunk – mondta gúnyolódva, de hallottam, hangjában, hogy nem sértésnek szánta.
Én pedig még mindig törhetetlenül nevettem, mert újra és újra felidéztem magamban ledöbbent és sápadt arcát, amikor kimondtam komolyan, hogy nem aludhat velem. Egyértelműen nem gondoltam komolyan. Semmi ellenvetésem nincs azzal, hogy velem aludjon. Sőt, talán meg is kértem volna, hiszen mindig jól esik a testéből jövő melegség, és az is, hogy érezhetem, hogy mellettem van.
Jake is halkan elkezdett kacarászni, majd miután lehiggadt a jókedvünk, újra egymás tekintete birtokába estünk. De már későre járhatott, és ezt éreztem is a testemen, ugyanis fáradtság telepedett rá és a szemeim mintha maguktól csukódtak volna lefelé. Bizonyára Jake is észrevette, így már csak annyit éreztem, hogy szorosan karjai közé fog, és meleg mellkasán megnyugodva, átadtam magam az álmok világának…