11. Fejezet: Levegőznöm kell!

Hello mindenkinek:D Itt a következő rész! Nem kommentelek hozzá!
Remélem tetszeni fog:D
Véleményeket várok


A következő két szabadnapomon, mondanom sem kell, hogy tomboló vágyainknak nem tudtunk ellenállni, ezért a napszakokban és este is többször az ágyban végeztük. Bár volt olyan, hogy este felkeltem és meglepetésemre Jake sehol nem volt, csak egy papírt hagyott aznap éjjel maga mögött, amin az állt, hogy: Sürgős dolgom akadt. Reggelre itthon leszek. Egyből elfogott az aggodalom és a gondolataimban, azaz ötlet felmerült, hogy a sürgős dolog mögött az egyik nője állhat. Azokon rágódva a düh és a harag egyesült erővel tombolt bennem és már másra se tudtam gondolni. De kérdőre se mertem vonni, hiszen gyakorlatilag a szeretkezésen és a lakótárs dolgon kívül nem sok közöm van hozzá. Még is majd felfalt a harag, amit éreztem akkor iránta. Aztán valahogy a nagy dühösség közepette, még is sikerült újra álomba szenderülnöm, majd reggel, ahogy felkeltem, Jake ígéretét betartva már otthon volt. Fogalmam sem volt, hogyhogy kérdezzek rá, merre járt éjnek évadján, de miután a reggelit elfogyasztottuk, nem kellett ezen törnöm a fejem, mert Jake mintha a gondolataimban járkálna – vagy esetleg látta rajtam, hogy nyugtalanít a dolog –, belekezdett a magyarázatába, miszerint az egyik haverja hívta fel, hogy lerobbant a közelben az autója és segítenie kellett eltolni hazáig. Először elhittem neki, mivel tényleg hihető volt, de aztán még is találtam valami kivetni valót magamban. Miért írta azt, hogy csak reggelre lesz itt? Előre tudta, hogy addig fog tartani vagy mi a szösz?! Utána elvetettem a dolgot, ugyanis Embry-t mondta, és ő elég sokat tud beszélni, mit ne mondjak, így biztosra vette, hogy reggelig társalogni fog vele és ezért írta azt. Hál’ istennek senki nem tud semmiről, még most kivételesen a barátai elől is sikerült eltitkolnia Jake-nek azt, ami köztünk folyik. Legalábbis ezt mondta. Nem tudom mennyi az igazság benne, hiszen arra már rájöttem, hogy néha Jake rosszabb, mint egy pletykás vénasszony. Most még is elhittem minden szavát, mivel őszinte volt a tekintete és nem igazán érteném, hogy mi a fenéért hazudna nekem.

A hét újra megkezdődött, nekem pedig ugyanúgy munkába kellett mennem. Persze Jake még győzködött, hogy hadd vigyen el legalább a városig, ahol nagyon kevesen járnak, és nem vesznek észre minket, de a friss levegő és a kell-a-mozgásra hagyatkozva, gyalog mentem fel a városba, onnan pedig a munkahelyemre, amit meglepetésemre napról-napra egyre jobban megszeretek. Izgatott voltam egy kicsit, mert elvileg ma érkezik haza Damon is. Tudom, hogy nem mondhatom el neki a dolgot, és bevallom nem is szívesen tenném, hiszen ha elmondanám Jake biztos kiakadna, mivelhogy nem túlzottan kedveli Damon-t, aminek a valódi okát még a main napig sem tudom. De nem is akarom ezzel háborgatni Jake-t, így nem is szándékozom rá kérdezni.
Mikor odaértem meghökkenésemre még Seth nem volt bent, ezért nekem kellett kinyitni az ajtót, majd ahogy bementem, elvégeztem a reggeli nyitáshoz szükséges dolgokat, amiket hamar megtanultam. Nem sokra rá betoppant Seth is, aki még nagyon fáradt volt és a karikák jól kivehetők voltak a szeme alatt.
- Nem aludtál jól? – kérdeztem felé nézve, elhúzva a szám.
- Hm… - legyintett ingatva a fejét, amiből nekem az esett le, hogy inkább-hagyjuk-a-témát-és-vészeljük-túl-ezt-a-mai-napot.
Így nem is faggattam tovább, de, fáradtságára utalva, megpróbáltam minél többet segíteni neki. Még arra is megpróbáltam rávenni, hogy a személyzeti helyünkön – ahol egy kisebb kanapé van – dőljön le egy-két órára, úgyis még a reggeli időkben nem sok vendég szokott lenni.
Végül engedelmeskedett, de megígértette velem, hogy keltsem fel, mihelyst nem bírok a vendégekkel. Szegénykém tényleg hullafáradtnak nézett ki. De hogy mit csinált ez a fiú az éjjel? Nem értettem, mitől dőlt ki így. Esetleg tényleg nem aludt jól, vagy mást csinált. Lehet ő is Embry segítségére indult? Áh, nem hiszem. Jake elég erős ahhoz, hogy egymagában eltoljon egy autót, miért kellene oda Seth is?! Így kételyek közt mentem vissza a pult mögé. Hamarosan megis érkezett az első vendég, akit ki is szolgáltam.
Eltelt néhány óra és a vendégekkel sem volt gond, ezért eszembe sem jutott Seth-t felkelteni. De ahogy ezt kigondoltam, hirtelen előbukkant Seth, immár finomabb állapotban és a szemei alatt lévő karikák is eltűntek. Épp nagyot nyújtózott, amikor a pult mögé lépett és hálásan rám mosolygott.
- Köszi, hogy tartottad a frontot. Azt hittem kidöglök, olyan fáradt voltam – ásított még bele.
- Semmiség – legyintettem mosolyogva. – De mit csináltál te az éjjel? – kérdeztem rá. Seth azonnal megfeszült egész testében, és olyan arcot vágott, mintha gondolkodna valamin. Majd mutatóujját felmutatva, felém fordult.
- Csak rosszul aludtam este – motyogta halkan a vállát megvonva.
- Hm… értem – húztam el a szám együtt érzően.
- De neked köszönhetően, most már jól vagyok – mosolyodott el.
- Ennek örülök.
- Akkor kezdjünk is bele a munkába! – csapta össze két kezét, ami váratlanul ért, ezért összerázkódtam, majd belegyező mosolyt küldtem felé.

/ Jake /

Sikerült végre kialudnom magam az esti őrjárat után, így mivel egész nap csak unnám magam, úgy döntöttem, hogy már csak azért is a hercegnő orra alá borsot fogok törni, azzal, hogy elmegyek a kávézóba. Kíváncsi voltam, meddig bírja a titkolózást. Bár valahol igazat adok neki, mert a srácokat ismerve tuti, hogy őt is szekálnák. Még, ha velem csinálják az nem is zavar, mivel megszoktam tőlük, hogy mindig valamivel kötekednek, de nem akartam, hogy Arabellával is ezt tegyék, ezért is egyeztem bele a kérésébe. Viszont mindig, amikor rá gondolok, egy meglepően jó érzés árasztja el a testemet és itt most nem a vonzódásról, meg az ilyenekről beszélek. Hanem… nem is tudom. Csak jól érzem vele magam és talán ezért is megyek fel hozzá a munkahelyére. És, hogy bevalljam távol lenni sem akarok tőle. Mert csak ha ott vagyok és látom, akkor nyugszok meg, hogy minden rendben van vele. Nem tudom. Talán feltámadt a védelmezői ösztönöm? Lehetséges. De nem bánom. Szóval a lényeg, hogy volt elég okom arra, hogy kocsiba vágódjak és a város felé vegyem az irányt.
Bár gyalog húsz perc, de autóval alig tíz perc az út, így hamar odaértem. Az egyik parkolóba sikeresen leparkoltam, majd elindultam a bejárat felé. Már az ablakon át láttam, hogy épp mosolyogva szolgálja ki az egyik vendéget. Milyen szép mosolya van! Igen! De általában minden nőnek szép a mosolya. Neki különösen! Talán. Valld már be Jake! Mit? Nem vallok én be semmit.
A magamban folytatott viszálykodás után, végül beléptem az ajtón, és direkt megvártam, amíg felém néz. Először kidülledt szemekkel mért végig, majd azzal a mit-csinálsz-te-itt féle arckifejezésével nézett rám. Muszáj voltam elmosolyodni ledöbbent tekintetére, amiből viszont azt is láttam, hogy még sem bánja annyira, ha itt vagyok. Majd Seth-re esett a tekintetem, akitől hál’ istennek az este folyamán sikerült eltitkolnom az Arabellás gondolataimat. Ezeket átgondolva a hercegnő szavai is eszembe jutottak, miszerint kívül szinte utálnunk kell egymást, így felvettem a gúnyos póker arcomat, és Seth-nek intve, felé indultam.

/ Arabella /

Azt hittem visszaesek a székre, amikor megláttam Jake pimaszul mosolygó arcát. Pedig azt mondta, hogy nem jön el! Mégis valahol öröm fogott el, hogy itt van. Bár nem tudom, hogy fogom titkolni Seth előtt, főleg, hogy Jake legjobb barátja, de majd minden erőmmel próbálok nem Jake-re nézni. Legalábbis akkor, amikor Seth nem figyel. Hírtelen Jake, Seth felé intett, majd újra rám nézett ezúttal gúnyos arckifejezéssel, amiből tudtam, hogy csak álca, ezért én is felvettem a büszke hercegnő szerepet, aki még mindig nem állhatja Jacob Blackat, majd látva, hogy elindul Seth-hez, én is a pulthoz vezényeltem magam.
Épp felvettem a rendelést, így elkezdtem a kávékat kiönteni és a szokásos módon elhelyezni a tálcán. És mivel némi süteményt is rendeltek tőlem, muszáj voltam a raktárba menni, ahonnan elvettem a kért süteményeket és visszamentem a pulthoz. Váratlanul Jake-el ütközött a tekintetünk, és immár csak lazán a pult végében támaszkodott az oldalán, le nem véve rólam a szemét. Muszáj voltam elkapni róla a tekintetem, hiszen eszembe jutott, hogy Seth is itt van. Így a sütikkel és a kávéval eltereltem a gondolataimat, de valahogy még is végig Jake meleg és pimasz tekintetét magamon éreztem. Meg sem mertem azt kockáztatni, hogy én is ránézek, mert már a tálca a kezembe volt és féltem, hogy elejtem kábultságomban. Majd a vendég felé indultam kissé pirosló arccal, mivel bevallom zavarba hozott Jake azzal a huncut tekintetével.

/ Jake /

Nem tudtam levenni róla a szemem. Már megint elkalandoztak a gondolataim, ahogy megláttam abban a kötényben. Lehet ez valami perverz szokás nálam?! Nem! Biztosan nem! Egyszerűen csak mindig be tudja indítani a képzeletemet, már azzal a nézéssel is, ahogy az előbb tette.
Látva pirosló arcát, egyből még nagyobb mosoly kúszott már így is vigyorgó arcomra, hiszen ebből levettem, hogy megérezte bámulásomat. Mindig lázba hozott, ha láttam, hogy mennyire zavarba tudom hozni. Nem is tudom. Olyan kis ártatlan szokása, pedig én pontosan tudom, hogy már nem az. De nekem tetszett.
Kiszolgálta a vendéget, majd újra rám szegezte tekintetét és megforgatva szemét ő is elmosolyodott. Nem is tudod mi vár rád, mihelyst hazaértél! Döntöttem el a már esti szokássá vált programunkat. Valahogy azt érzem, hogy sosem tudnám megunni ezt a lányt. Sőt. Minél többet akarok belőle. Úgy ahogy van, be kell vallanom, hogy megkedveltem és ő az első olyan lány, aki már csak a tekintetével, sőt még a közelségével is lázba tud hozni, ugyanakkor el is tud kábítani. Pedig milyen kis méregzsáknak tartottam! Mondjuk most is az. Nem tagadom. De el kell ismernem, hogy nagyon jó társaságnak bizonyul és nem fogom egy könnyedén elengedni onnan.
- Tán kibékültél a kis hercegnővel? – bökött oldalba hirtelen a jelenbe visszahozva Seth. Megrémültem egy percre, hogy talán elkezdett sejteni valamit, de aztán lenyugodva válaszoltam neki.
- Isten őrizzen! Azzal a kis duzzogóval? Menj már! – ingattam meg a fejem tetetett felháborodással.
- Már azt hittem – vonta meg a vállát.
- Még is miből hitted? – húztam fel a szemöldököm.
- Úgy bámultad, mint valami szerelmes kismadár.
- Én? – horkantam fel. – Mert én pont olyan vagyok! – morogtam.
- Igazad van – veregette meg a vállam. – De azért kíváncsi lennék, miért utál ennyire?!
- Hm… ezt én se tudom! Talán kérdezd meg tőle – böktem Arabella felé, egy rejtett gonosz mosollyal. Kíváncsi voltam, hogy kezd el hablatyolni, miután Seth a társaságomban rákérdez.
- Majd megkérdezem – vonta meg a vállát, ezzel lerogyasztva a bennem egyre nagyobb gonosz mosolyt.
- Miért nem kérdezed meg most? Hogy én is halljam! – mondtam neki újabb reménykedést szövögetve.
- Most hozzam zavarba? – vetett egy pillantást Arabella felé.
- Hozd! – vágtam rá.
- Szörnyű alak vagy, ugye tudod? – húzta fel rám a szemöldökét mosolyogva.
- Persze, hogy tudom – horkantam fel.
Seth megrázta a fejét rosszallóan, majd Arabella felé fordult.
- Arabella! – szólt oda neki, aki egyből ránk kapta a tekintetét, majd gyanakodva vizslatott végig. Ezen újra muszáj volt elmosolyodnom.

/ Arabella /

Meglepődtem, hogy Seth hívat. Főleg, mert Jake is ott van és látva a kis gonosz mosolyát, tudtam, hogy valamiben sántikál így egy kis hezitálás után, ledobtam az épp kezembe tartott törlőt, majd lassan odalépegettem hozzájuk.
- Tessék? – néztem Sethre, kíváncsian. És mert direkt nem is akartam Jake-re még egy pillantást sem vetni.
- Kérdezhetek valamit? – húzta össze szemöldökét gyanakvóan.
- P… ersze – vontam meg a vállam. Féltem attól, hogy valami olyat akar kérdezni, ami nekem kínos lehet.
- Rendben. Nem kertelek. Miért utálod ennyire Jake-et? – ráncolta a homlokát.
Elállt a lélegzetem és megfeszültem a váratlanul jött kérdésétől. Most mi a fenét válaszoljak?! Pár másodpercnyi csönd után, végül valamit még is kiböktem.
- Már ne is haragudj, de ez nem rád tartozik Seth! – morogtam le.
- Tudom, de nagyon kíváncsi vagyok! – akadékoskodott.
- Rendben – fújtam ki a levegőt tetetett felháborodással. – Tudod miért? Mert egy alattomos sunyi és még tiszteletlen is!
Ezúttal örültem, hogy ki tudtam élni színészi „tehetségemet”, pedig sosem csináltam ilyet, még is most olyan könnyűnek tűnt. Miután Seth-en láttam, hogy még mindig kételkedik, így felvettem a számra egy gúnyos mosolyt, majd Jake-re vetítettem azt. Belül fennhangon nevettem, mert úgy láttam, hogy Jake komolyan meglepődött válaszomon és mintha ő is elhitte volna. Majd újra Seth-re pillantottam, és felhúzott szemöldökkel fordítottam nekik hátat, visszalépve a pult mögé.

/ Jake /

Ez meg mi volt? Meglepődve néztem Arabella után, az előbbi mondata miatt. Olyan komolynak tűnt, hogy kételyeim támadtak a felől, hogy nem-e gondolta komolyan. Tényleg alattomos gazember lennék? Nem hiszem! És tiszteletlen? Na, jó. Az lehetséges, de azért annyira még sem. És mi van, ha tényleg komolyan gondolta? De miért gondolná komolyan, hiszen nem is csináltam semmit ellene! És, ha azért sértődött meg, mert ide jöttem? Bár nem láttam rajta, hogy túl nagy gondot csinált volna belőle. De még sem hagyott ez a gondolat nyugodni. Ezért úgy döntöttem, hogy mihelyst hazaér, hátrébb tesszük az esti programot és egyből rá kérdezek a problémájára!

/ Arabella /

Még mindig nevettem magamban, ahogy egy pillantást vetettem Jake értetlen arcára, aki épp csak némán bambult maga előtt. Lehet, azt hiszi, hogy komolyan gondoltam? Mindenesetre én jót kacagtam rajta, még ha titokban el is fojtottam magamban.
Mikor felpillantottam az ajtó csengőre, ami jelezte, hogy épp bejött valaki, tágra nyílt szemekkel és még nagyobb mosollyal fogadtam a kedves vendéget.
- Damon! – rikkantottam fel, és szinte a nyakába ugrottam örömömbe.
- Hé, kislány. Nyugi! – nevetett fel jó kedvűen.
- Bocsi – néztem rá sajnálkozóan, amiért hírtelen letámadtam.
- Tán hiányoztam? – húzta fel a szemöldökét rejtélyesen.
- Hát… mit is mondjak – motyogtam tettetve a komolyságomat. – Persze, hogy hiányoztál! – vágtam rá újra elmosolyodva.
- Azt hittem, már elfelejtetted a jó öreg Damon-t – húzta el a száját.
- Maradj már! – csaptam bele a hasába kuncogva. – Gyere, ülj le – böktem a pulttal szembeni székre. Majd miután leült, én a pult mögé álltam közben a dolgomat végezve. – Na és merre jártál egész hétvégén?
- Újratöltöttem magam – kacsintott egyet, amire csak értetlenül néztem rá.
- Mi? – böktem ki.
- Áh, csak dolgom volt – legyintett lazán. – És neked hogy telt? Remélem nem tette tönkre az idegeidet a kis Jake cica.
- Közel volt hozzá – húztam el a szám füllentve. – De egész jól telt.
- Akkor talán már enyhítettél vele szemben? – hökkent hátra meglepetten.
- Isten őrizzen! – horkantam fel.
- Már azt hittem – fújta ki megnyugodva a levegőt. – Mert szerintem, most Jake minket néz – súgta oda halkan.
- Honnan veszed, mikor nem is látod? – kérdeztem gyanakodva.
- Hm… - gondolkodott el. – Megérzés. És szerintem azt is tudja, hogy róla beszélünk.
- Nem hiszem – legyintettem.
- Valami nekem még is azt súgja, hogy füllentettél. – Tessék? Honnan tudja? Hirtelen elpirultam idegességemben, hogy vajon honnan jött rá.
- Nem létezik, hogy ennyire ismernél már! – húztam fel a szemöldököm.
- Látom a szemedben – szorította össze rám a szemét.
- Na és mit látsz a szememben?
- Hogy nem mondtál igazat – ledöbbentem. Nem tudtam, mit válaszoljak neki. Elakadt minden szó bennem. Tényleg nem hiszem, hogy ennyire ismerne. Mégis ő egyedül jött rá a Jake-el való közös titkunkra. De én akkor sem szándékoztam elmondani neki. Így inkább úgy döntöttem, hogy tagadom az állítását.
- Akkor rosszul ismersz! – emeltem fel a fejem. – Mert az igazat mondtam!
- Hazudsz! – Komolyan kezdett az idegeimre menni. Oké, hogy jó barát meg minden, de attól semmi köze a titkaimhoz. – Rendben. Nem faggatlak akkor. – Végre! Köszönöm!
- Helyes! – vágtam rá elmosolyodva.
De mielőtt újra megszólalhattam volna, már csak Jake elviharzó alakjára lettem figyelmes, ahogy haragosan maga után becsapja az ajtót. Nem tudom miért dühödött fel ennyire. De azért még is voltak ötleteim. Talán azért, mert utálja Damon-t, vagy azért, mert zavarja, hogy vele beszélgetek. Esetleg… féltékeny? Nem hiszem! Szerintem ahhoz túl büszke. Bár megeshet. Legszívesebben utána mentem volna, elmagyarázni neki, hogy Damonnal barátok vagyunk, és egyáltalán nem ápolgatok vele olyan „szoros” kapcsolatot, mint vele. Még sem tehettem. Már csak a munkám miatt sem és a titkolózás miatt sem. Gondoltam, majd ha hazaértem, akkor elmondom neki. Addig pedig remélhetőleg kidühöngi magát. Ha pedig nem, akkor tudjuk, hogyan vezessük le a feszültséget.
Visszagondolva a forró éjszakákra, öntudatlanul is elpirultam, de szerencsére mivel Damon is épp Jake után pislogott, így nem vette észre a zavartságomat.
- Hogy ez a Jake milyen indulatos tud lenni – motyogta visszafordulva felém. – Szerencse, hogy nem rajtad tölti le a dühét! – nézett rám. Persze egyből elkapott a pír, mert bár a hétvégén nem idegesítettük egymást, de nagyon jól tudom, hogy a feszültségeket egymáson tudjuk levezetni. – Mi az kishölgy? Miért pirultál el így?
- Csak melegem van! – legyeztem gyorsan a kezemmel.
- Ühüm – bólogatott sejtelmesen.
Bár gondoltam, hogy nem hiszi el, mivel szinte csoda, ha egy ilyen esős helyen valakinek melege van.
Jól elbeszélgettük Damonnal az időt, és mire észbe kaptunk már vége volt a műszakomnak, így Damon percek alatt hazafuvarozott, majd egy gyors köszönés után, eltűnt a széles kanyarban autójával.
Nyugisan az ajtóig sétáltam, majd látva, hogy nincs bekulcsolva, kinyitottam és beléptem. Meglepetten figyeltem Jake-et, ahogy a konyhában egy széken üldögélve könyököl vöröslő fejjel. Haragszik? Nem tudom, de nem igazán mertem hozzá szólni. Nem tudtam milyen kedvében van és féltem, hogy ordibálni kezd velem Damon miatt. Próbáltam úgy bezárni a bejárati ajtót, hogy alig hallatszódjon, de mégis észrevett és rám emelte haragos tekintetét. Ebből egyből rájöttem, hogy valószínűleg haragudhat rám.
- Te haragszol rám? – kérdezte le nem véve rólam a tekintetét.
- Dehogy! – vágtam rá. – És te? – húztam el a szám félve.
Néhány másodpercig méregetett, majd mélyet sóhajtva így felelt:
- Nem tudom – vonta meg a vállát. – Tényleg alattomos sunyinak és tiszteletlennek tartasz? – ráncolta a homlokát. Hát ez a baja!
- Nem te bolond! Színészkedtem. Ahogy mondtam.
- Ühüm – bólogatott rejtélyesen. De még mindig olyan haragosnak tűnt. – Damonnal hogy, hogy ilyen jóba lettél? – ráncolta a homlokát.
- Amíg mi martuk egymást, addig ő mindenben segített és beszélgethettem is vele – válaszoltam őszintén. – De nem kérheted tőlem azt, hogy ne beszéljek vele, mert nem fogod megszabni, hogy kivel barátkozzak!
- Pedig most pont arra készültem – villantotta elő szikrákat szóró tekintetét, amivel már régen szembesültem.
- Mintha parancsolgathatnál nekem! – horkantam fel.
Nem akartam újabb veszekedést folytatni vele, bár belegondolva, hogy mi lesz a vége, csábított. De annyit azért még sem ér meg, hogy felidegesítsem magam rajta. Így hátat fordítva a szoba felé indultam, ám mielőtt beléptem volna, Jake már a szokásos mozdulatával karon ragadt, és a falhoz lökött óvatosan.
- Leszokhatnál erről a mozdulatodról – motyogtam rá se nézve.
Kicsit mérges voltam rá, ezért sem akartam a haragos tekintetébe nézni. De mielőtt kirántottam volna kezéből a karomat, gyengéden végigsimított az arcomon, majd vele szembe fordított és hírtelen ajkaimra tapadt. Megérezhettem ismét szenvedélytől duzzadó ajkait, ám most meglepően lassan és gyengéden csókolt. Nem úgy, mint, aki az ágyban akarná végezni. Lángoló kezét szorosan a nyakamon hagyta, amitől égett a bőröm, de nagyon jól eső érzéssel töltött el. Finom és puha ajkai összehangolva táncoltatták az enyéimet. Majd elvált tőlem, és egyből hátat fordított nekem.
- Jake mi bajod van? – motyogtam kábán.
- Semmi – vágta rá meglepően még mindig dühösen. – Kimegyek. Levegőznöm kell! – ment ki az ajtón.
Hát, ezt meg mi lelte?! Nem értettem miért haragos ennyire. Hiszen olyan gyengéden csókolt, hogy azt hittem már nem is fog haragudni rám. Még is most dühösen vágta be maga mögött az ajtót. Érthetetlen volt számomra a viselkedése. Bűntudatom támadt, amiért olyan békésen csevegtem előtte Damonnal, holott tudtam, hogy ki nem állhatja. Pedig nem kellene ezt éreznem, mert… miket beszélek. Rosszul éreztem magam, amiért megbántottam. Csak épp nem tudtam, hogy Damonnal, vagy az előbb hozzá vetett szavaimmal. Legszívesebben utána eredtem volna, hogy bocsánatot kérjek tőle, de tudom, hogy a sötétben nem találnék rá. Hacsak még a közelben van, bár ahogy kiiramodott a házból kétlem, hogy itt kószálna a ház körül. Néhány percig még zsörtölődtem magamban az előbb történtek miatt, majd úgy döntöttem, hogy inkább lefürdök, és majd mellettem fogom várni Jake-t. Ha egyáltalán ma velem alszik.
A szobában felpakoltam a fürdéshez szükséges dolgaimat, majd miután végeztem, immár pizsamában ültem le a kanapéra, ahol a tévé kapcsolgatásával foglaltam el magam. Meglepetésemre Jake még sehol nem volt, pedig valahol arra számítottam, hogy a fürdésem alatt egyszer csak betoppan mellém. Mégsem így történt. Már talán több mint egy órája elment, de mivel elég dühösen lépett le ezért még nem kezdtem el aggódni. Hiszen nekem is kellene több idő ahhoz, hogy normálisan lehiggadjak. Persze egyfolytában rajta kattogott az agyam. Hogy hol lehet, kivel van, mit csinál? Azon sem lepődnék meg, hogy miután így megcsókolt és csak így itt hagyott, az egyik nőjénél kötne ki. Ezzel vigaszt találva.
Ezekre gondolva kétségbeestem, mert akármilyen meglepő is de… valami szúró érzést éreztem a mellkasomban, ahogy végig futott az a gondolat a fejemben. Nagyon mérges lennék rá, hogyha ez valóban így történne. Biztosíthatom, hogy akkor nem engedném az ágyamba… jobban mondva az övébe. Egyébként tök mindegy, mert elméletben az ő ágya, gyakorlatban pedig az enyém, mert már mondhatni, hogy itt lakok. És ha már itt járunk. Hírtelen az is eszembe jutott, hogy vajon a szüleim már keresnek-e? És, ha igen, meddig tart vajon rám bukkanniuk? Bevallom most, hogy eszembe jutott, elfogott a hiányuk érzete. Pedig eddig akármilyen bűn vagy nem bűn, hiányoztak, de azért még sem annyira. Valahogy itt érdekes az életem, és Jake-nek köszönhetően új érzéseket találtam fel magamban, amik egyszerre nagyon jók, de ilyenkor pedig elég rosszak. Ráadásul barátaim is lettek, és nem kell játszanom a kifinomult hercegnőt.
Ezen morfondírozva, némán kapcsolgattam a tévét, míg meg nem untam és úgy döntöttem, hogy az ágyba bújok. Majd csak felbukkan Jake. Még sem lehet odakint egész éjjel. Vagy igen? Nem tudtam mit tehetnék. Bár azt hiszem a legjobb megoldás az, ha itt maradok nyugton. Elvégre kint a sötétben hogy találnám meg? Lehet, már a közelben sincs. Vagy… nem tudom. Ennyire felhúzta volna magát, hogy ennyi ideig távol marad? Hiszen valójában nem is tettem semmi rosszat. Annyi lenne a vétkem, hogy Damonnal beszélgettem? De számomra az sem nagy hiba, mert a barátom és örültem, hogy végre meglátogatott. Nem jutottam dűlőre. Órákon át így forgolódtam, de végül beadva a derekam álomra hunytam a szemem….