7. Fejezet: Háború!

Hy honeys!! Megjött az új rész:D Szerintem nem erre fogtok számítani, de szeretem kevergetni a dolgokat:D!!
Remélem tetszeni fog, és véleményezitek:D
Puszi


/ Jake /

Egész éjjel nem tudtam másra gondolni. Bár szerencsére őrjáratozni kellett, de még az sem terelte el a gondolataimat. Mintha azt mondta volna, hogy soha nem volt kettesben férfiakkal tíz percnél tovább, ami azt jelenti, hogy valószínűleg még nem is csókolózott. Pedig nagy kételyeim támadtak, hiszen olyan szenvedéllyel csókolt vissza, hogy azt hittem elveszítem a fejem és olyat teszek, amit hamar meg is bánnék. Olyan forróság árasztott el, hogy egy percre azt hittem át fogok változni, de még is csak úgy tűnik, hogy ő hozta ki belőlem ezt a forróságot. Eddig egyik nőnél sem kalimpált úgy a szívem, mint nála. Sőt. Azt hiszem most először vert ennyire a szívem, hogy majd kiesett a mellkasomból. Még magam sem értem, miért csókoltam meg, hiszen olyan dühös voltam rá, hogy inkább jól leszidtam volna. De ahogy hozzáértem, és rám meresztette barna szemeit, azonnal eltűnt minden haragom. Olyan finom bőre van, és mi lett volna ha…! Nem! Nem vonzódhatok ennyire egy ilyen kis fruskához. Pedig a testem egyáltalán nem ellenkezik és akarja őt. Akkor sem értem, hogy miért dühített fel az, hogy nem velem volt, hanem azzal a senkivel. Tán féltékeny lennék? Nem! Biztosan nem! Egyik nő sem tud féltékennyé tenni. Még is, ha visszagondolok arra a csókra, egész testemet ismét forróság lepi el, még így farkas alakban is.

- Jake. Tartsd távol tőlem a nőcskés képzeleteidet! – szólalt meg a fejemben egy ismerős hang, amit Embryként ismertem fel.
- Bocs – morogtam magamnak szánva, hiszen valóban egyfolytában csak azt a jelenetet játszom vissza az agyamban.
- Ki ez a lány?
- Senki – vágtam rá.
- Nem lehet senki, ha mindig őt látom a fejedben.
- Akkor ne nézz a fejembe!
- Ne légy már ilyen. Mi bajod van?
- Semmi – morogtam.
- Jól van, nem nyaggatlak. Majd elárulod, ha akarod.

Kösz! Örültem, hogy nem nyaggat régi cimborám, mert nem akarom elmondani neki most. Talán majd máskor. Pedig jó ötletnek tűnt átvállalni Paultól az őrjáratot, hiszen azt gondoltam, hogy ezzel el tudom terelni a figyelmem, de számításaim kudarcot vallottak és még azt sem vettem észre, amikor már majdnem reggel lett. Vajon hol kapott munkát? És miben segített neki az a nyamvadt Damon? Folyton dühbe gurultam, ha visszaemlékeztem a tegnapi szavaira, miszerint Damonnal jobban érezte magát, mint velem. Pedig nagyobb veszélybe van azzal az alakkal. Talán ezért dühít ennyire. Igen! Biztosan ezért! Velem sincs teljesen biztonságban, de az idő múlásával megtanultam kontrollálni magam. Miért pont nekem kellett ott lennem azon az éjszakán? Akkor talán nem indultam volna a keresésére, és most nem törném ilyen zagyvaságokon az agyamat. Bevallom nagyon megijedtem a tegnap kiváltott érzéseimtől. Lehet, jobb lenne inkább minél jobban elkerülni ezt a lányt. Bár nehézkes lesz, mivel egy fedél alatt vagyunk. Mégsem lehetetlen. Viszont ez sem megoldás. Hiszen nem élhetünk feszültségek között. Kirakni meg eszem ágába sincs. Inkább előbb költözök el, mint hogy őt rakjam ki a házamból. Talán ez is lehet egy megoldás, hogy én megyek el. Nem! Isten őrizzen! Nem fogom magára hagyni. És mi lenne, ha még is megpróbálnék vele kibékülni? Nem! Egyszerűen nem hagyhatom, hogy az ujja köré csavarjon az a kis fruska, aki mióta gyakorlatilag velem lakik, csak idegesíteni tud. Hát persze! Majd a közelében mindig arra fogok gondolni, hogy mennyire fel tudja ingerelni az idegeimet és akkor biztosan menni fog, hogy távol maradjak tőle.
A nagy gondolkodásomban megint csak elfelejtkeztem az időről, hiszen hamar otthon kell lennem, nehogy gyanút fogjon, vagy megkérdezze, merre jártam az este folyamán. Bár semmi okom a magyarázkodásra, hiszen nincs sok közünk egymáshoz, de azért még is félek attól, hogy nehogy sejtsen valamit és kiderítse a titkomat.

/ Arabella /

Az éjjeli szekrényen lévő óra, a pontosan beállított időben kezdett el hangosan csörögni. Hálás voltam ezért Jake-nek, hogy legalább egy óra van a szobában, ami majd a munka előtt fog ébreszteni, de persze eszembe sincs ezt a tudatára adni. Egyből a tegnap esti csók jutott az eszembe, amit az este folyamán elnyugtáztam annak, hogy biztosan mindenki ezt érzi, ezért semmi különöset nem találtam benne. Nyílván nem könnyen tudom elterelni róla a figyelmem, főleg azért mert ettől a fajankótól kaptam az első csókomat. Ráadásul milyen jó volt! Nem! Egyáltalán nem volt jó. Kit akarsz becsapni Arabella? Magad mondtad, hogy édes és finom volt. Ez igaz, de akkor is bosszantott az a gondolat, hogy tőle kaptam életem első igazi csókját. Ráadásul miatta nem fürödhettem meg az este, mivel semmi kedvem nem volt a szeme elé kerülni. Csak reméltem, hogy még alszik, és nem fogom felkelteni a moszatolásommal, ezért előkotortam a fürdéshez szükséges dolgaimat. Óvatosan nyitottam ki az ajtót, majd kidugtam a fejem és meglepetten figyeltem, hogy hűlt helye van a kanapén. Sőt. Egyáltalán nem aludt ott senki az éjjel. Jellemző! Biztosan valamelyik szukájához ment! Részben örültem annak, hogy így gondtalanul el tudok készülni a munkára, feltéve, ha addig vissza nem ér. De ugyanakkor zavart az, hogy nem itt aludt, hanem valaki másnál. Nem sokáig foglalkoztam ezzel a gondolattal, inkább kihasználtam az időt és gyorsan elmentem lezuhanyozni. Miután végeztem gyanútlanul visszamentem a szobába, majd felöltöztem és a konyhába mentem. Hezitáltam, hogy vajon vegyek-e ki valami ennivalót, hogy azért legyen bennem valami. Féltem attól, hogy mérges lesz, de aztán arra gondoltam, hogy ha idegesíti az nekem jó, mert élvezem. Így magamhoz kaptam valamit, amit még út közben megehetek, majd elindultam az új munkahelyemre. Izgatott voltam, de ugyanakkor féltem is, hogy nehogy elbaltázzak valamit. Reméltem, hogy segítőkész kollégám lesz, aki majd mindent megmutat, mivel a főnök asszony állítólag csak ritkán néz be a kávézóba. Tegnap is szerencsénk volt, hogy pont ott volt. Még kicsit hűvös volt és sajnos megint csak borús volt az idő. Ez nekem nagyon nem tetszett. Remélem, nem ázok el, míg felérek!
Újra eszembe jutott Jake. Hogy ez a tökfilkó mindig az agyamat tapossa! Kíváncsi lettem volna, hogy merre járt este, de biztos voltam benne, hogy vagy egy barátjánál, vagy valamelyik nőjénél aludt. Dühös voltam rá még mindig és a tegnapi döntésemhez ragaszkodtam, miszerint távol fogom magamtól tartani. Nem kell az nekem, hogy elcsábítson egy szoknyapecér, aztán pedig lehet, úgy penderítene ki onnan, hogy a lábam se érné a földet. Nem baj. Legalább már munkám van.
Újra felidéztem magamban a csókot, és mintha a percen történt volna, a testem forróságba merült, ezért a hideg érzés hamar eltűnt belőlem. Arabella Moontieth! Már megint hol jár eszed? Igaz is! Csak egy csók volt. Mit kell ennyit agyalnom rajta. Biztosan neki sem jelentett többet. Még is mit várnék egy ilyen alaktól? Azt, hogy belém szeressen? Istenem, milyen jó volna! Mi? Dehogy volna jó! Aztán meg mindig azon aggódjak, hogy melyik nővel csal meg? Meg amúgy sem járnék egy ilyen fajankóval. Azért, hogy minden nap egymás idegeivel játszunk? Semmi értelme nem lenne. Az is lehet, hogy csak kihasználna. Ki tudja milyen ember ő valójában.

/ Jake /

Nem sokkal hat után értem haza, és megnyugodva figyeltem, hogy Arabella még nem kelt fel. Hál’ nem sejt semmit! Viszont mielőtt teljesen megnyugodhattam volna, kitágult szemekkel figyeltem, hogy a szobaajtó nyitva van. Jaj, ne! Egyből elfogott az idegesség, és automatikusan a szobához lépkedtem, hogy ott van-e. De, ahogy bepillantottam még nagyobb ledöbbenéssel figyeltem, hogy sehol nincs. Óvatosan bedugtam a fejem a fürdőbe is, de ott sem volt. Elment volna? De hisz nincs is hová mennie! Hát persze. Ahhoz a semmirekellő Damonhoz ment. Nem! Ezt nem engedhetem! Egyből elfogott a harag és a düh mihelyst rá gondoltam. Gyorsan kontrolálnom kellett magam, hogy ne változzak át a ház kellős közepéjén. Akkor még is komolyan gondolta, amikor azzal fenyegetett, hogy elmegy?! Mi a fenéért csókoltam meg? Ha több önuralmam lenne vele kapcsolatban, akkor most nyugodt lennék, hogy alszik a szobában, ehelyett aggódhatok, hogy mit művelhet vele az az undorító féreg! El kell hoznom onnan! Hamar eldöntöttem tettemet, így kicsapva az ajtót, az autóba ültem és a vámpírtanya felé vettem a célomat. Nem érdekelt, hogy mennyi az idő, hiszen ők sosem alszanak. És az sem érdekelt, hogy ott akár rám is támadhatnak. Bár Bella úgy sem engedné, szóval semmi okom parázni. Parázni? Bolond vagyok én, hogy ilyet mondok?! Mindegyiket szét tudnám szedni két másodperc alatt! Erre gondolva egy önelégült mosoly kúszott az arcomra, hiszen ha rajtam múlna, már Damon nem itt „élne”, hanem a pokolban rohadna. Majd újra eszembe jutott, hogy miért is sietek arra a helyre és ismét majd szétvetett a düh.
Miután oda értem, gyorsan a ház előtt a fékre léptem, és kiugorva az autóból, felszánkáztam a lépcsőn és türelmetlenül dörömbölni kezdtem az ajtón. Már majdnem csak azon a határon voltam, hogy berúgom azt, de végül még is végre kinyitották. Látva, hogy kivel állok szembe, dühtől izzó pillantást vetettem rá.
- Hol van? – morogtam Damon felé összeszűkült tekintettel, majd meg sem várva a válaszát, berontottam a házba, hogy megnézzem, merre ólálkodik a kisasszony.
- Ki? – húzta fel a szemöldökét értetlenül. Erre még nagyobb düh szállt a fejembe.
- Tudod, kiről beszélek te vérszopó! – sziszegtem felé fújtatva.
- Vigyázz a szádra, kutya! – horkant fel. Majd pár másodpercnyi csönd után, feleszmélt az elmebeteg és elégedetten mosolyodott el rám, amitől majd beütöttem azt az önelégült képét – Oh. A kishölgyről beszélsz, ugye? Arabelláról? Aki mellesleg nem is a barátnőd. Nyugi, elmondta – legyintett. Hogy merészelte az a fruska elmondani? Most éghet miatta a fejem!
- Vagy megmondod, hogy itt van, vagy felhányom az egész házat, míg meg nem találom! – morogtam.
- Miért, ha itt lenne, akarata ellenére is elvonszolnád innen? – röhögött fel nyugodtan. Majd mindjárt átszabom az arcodat te senkiházi! – Rosszul gondolod Jake cica. A kishölgy nincs itt.
- Hazudsz! – vágtam rá.
- Komolyan beszélek – emelte fel mindkét kezét védekezően. – Felhányhatod az egész házat, de tényleg nincs itt.
- Otthon sincs! – szűkítettem össze a szemem.
Damon felvonta egyik fekete szemöldökét, majd hangos nevetésben tört ki, amitől legszívesebben újra bevertem volna a képét. Mi olyan vicces ebben?
- Hát ez… - fulladozott még mindig a nevetéstől –, rég nevettem ilyen jót – fújta ki a levegőt könnyes szemekkel.
- Mondd meg, hogy hol van, vagy a rideg fejedből hamut csinálok! – szorítottam össze mindkét öklömet.
- Jól van, jól van farkas koma – emelte fel a kezét védekezően. – Nem mondta, hogy dolgozik? És, hogy én segítettem ebben neki?
- De, mondta! – sziszegtem.
- Akkor azt is tudnod kellene, hogy valószínűleg már elment dolgozni.
- Ilyen korán? – húztam fel a szemöldököm immár meglepődve.
- Miért mit gondoltál? Hogy délután kettőkor kezdődik a műszaka? De akkor úgy látom még sem kért meg, hogy vidd el. Ejnye Jake. Tanulhatnál a nők terén – ingatta a fejét, majd veregette meg a vállam.
- Ne érj hozzám! – morogtam rá kirántva kezéből a vállam.
- Nyugi van koma. Nem akarok én rosszat. De biztosíthatom, hogy nem ment el a kis barátnőd. Este otthon lesz – bólogatott elégedett képpel.
- Nem a barátnőm – vágtam rá.
- Erre én is rájöttem, – vonta meg a vállát – bár a viselkedésedből nem ez szűrődik. Mindegy is. A te dolgod. De azt kell mondanom, hogy… - lépett közelebb, majd hangerejét halkabbra vette, amire ráncolt homlokkal reagáltam –, nem csak te versenyzel a kishölgy szívéért!
- Fogd be te vérszopó! – dühödtem fel, és átment rajtam a remegés, ami az átváltozásomat jelenti, de gyorsan próbáltam karbantartani magam.
- Csak szóltam – vonta meg a vállát nyugodtan.
Nem szerettem volna még jobban feldühödni és hallgatni a badarságait, ezért hátat fordítottam és az autót beindítva, már el is indultam a házam felé. Hogy én milyen hülye vagyok! Gondolhattam volna erre. Most ez a senkiházi Damon ezzel fog cukkolni, amíg komolyan be nem töröm a száját egyszer. Utólag fogalmam sincs miért reagáltam ekkora düh-el erre. Hiszen nem is érdekel elvileg. Még is azt hittem, hogy átváltozok a nagy haragtól. Tán tényleg féltékeny lennék? Dehogy! Térj már észhez Jake. Semmi különös nincs abban a lányban. Akkor miért érdekel a hogy léte és miért nem akarom, hogy valaki más társaságában legyen? Érthetetlen érzések keveredtek bennem. Pedig megfogadtam magamnak, hogy távol tartom magamtól és nem fogok rá gondolni, még sem megy. Egyszerűen megbolondulok, ha nem lehetek a közelében.

/ Arabella /

Az úton ismét kellemesen éreztem magam. Élveztem a természet illatát, és mosolyogva sétáltam fel a kávézóhoz. Hiába is, de jól érzem itt magam. Jobban, mint bárhol. Kellemes a környezet és eddig Jake-n kívül egy goromba emberrel sem találkoztam. Mindenki olyan kedves és barátságos, hogy szinte hihetetlen.
A kávézóba beérve a tegnap megmutatott kis helységbe mentem, ami az alkalmazottaknak volt kialakítva. Viszont, ahogy beléptem meglepetten figyeltem a nekem háttal álló fiúra, aki biztosan a kollégám lesz, és aki lesz olyan kedves, megmutatja, hogy mi, hogy működik itt.
- Hello – köszöntem kissé félénken. A fiú meglepetten fordult meg, akinek fekete haja és barna bőre egyből Jacobra emlékeztetett. De valahogy az arca még is más volt. Nem lehetett több tizenhatnál. Látványomra elmosolyodott kedvesen, majd kezet nyújtott nekem.
- Szia. Bizonyára te vagy Arabella – ráztunk kezet mosolyogva. – Én Seth vagyok. Seth Clearwater.
- Örülök, hogy megismertelek – mosolyogtam rá kedvesen.
- Hát, még én! – vágta rá. – Úgy hallom új vagy ebben – lépett ki közben a helységből, majd a pulthoz ment.
- Igen, – bólogattam – még sosem csináltam ilyet, úgy, hogy remélem, te majd segítesz nekem – próbáltam hangsúlyozni, hogy szükségem van a segítségre.
- Ne aggódj. Mindenben segíteni fogok – mosolygott, amire egyből megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat.
- Rendben, köszi – vágtam rá mosolyogva.
Gyorsan felkaptam magamra a kávézó nevét jelző kötényt, és Seth mellé léptem, aki egyből a legfontosabb gépet mutatta meg: a kávé gépet. Furcsa volt és értetlenül bambáskodtam. Örültem, hogy a fiatal srácnak ennyi türelme volt hozzám, de végül sikerült megértenem a működését. Megmutatta, hogy bánjak a vendégekkel, és, hogyha valaki bejön és leül egy asztalhoz, akkor kérdezés nélkül vegyem fel a rendelésüket. Elmondta, hogy melyik asztal hányas, hogy nehogy összetévesszem a rendeléseket, majd végül azzal nyugtatott, hogy ő is így kezdte, de hamar belejött. Nagyon megkönnyebbültem, hogy ilyen kedves és rendes munkatársat kaptam magam mellé, ráadásul mindent érthetően elmagyarázott még a nyitás előtt.
Megengedte, hogy első munkanaponként, én nyithassam ki az ajtót, aminek örültem, és izgultam is a végett, hogy mindent úgy csináljak majd, ahogy elmondta Seth. De a korai idő miatt, egyelőre még senki nem érkezett.
- Szóval. Mesélj Arabella – fordult hozzám Seth kíváncsi tekintettel.
- Miről mesélhetnék? – vontam meg a vállam.
- Nem is tudom, – gondolkodott el – mondjuk, hogy mit keres itt egy ilyen szép lány?
- Ne bókolj, mert még elpirulok! – nevettem el magam kissé zavartan. – De egyébként én csak dolgozni akartam. Pénzt keresni meg minden.
- És itt laksz a közelben?
- Úgy húszpercnyire – vontam meg a vállam.
- Az tök jó – mosolygott. – Én is úgy gyalog félórányira lakok, de anyukám be szokott hozni reggel, mert ő is jön dolgozni.
- Áh, értem.
Hírtelen Seth az arcomat kezdte fürkészni elkomorodva, amit nem tudtam mire vélni. Mintha keresett volna a tekintetével valamit, de én csak értetlenül néztem rá.
- Olyan ismerős vagy nekem, – ráncolta a homlokát – nem láttalak már valamerre?
- Hát… alig pár napja vagyok itt, szóval nem hiszem, hogy találkoztunk volna – motyogtam zavartan.
- Áh, megvan! – rikkantott fel, amitől összerázkódtam hírtelen mozdulata miatt. – Nem te vagy az a lány, aki Jake-el lakik? – Honnan tudja? Persze egyből kiült az arcomba a meglepettség és a ledöbbenés.
- De – mondtam kissé hezitálva és gyanakodva. – Honnan tudod?
- Hát Jakenek a fejé… - állt meg hírtelen –, vagyis Jake mondta – javította ki magát.
- És honnan ismered? – húztam fel a szemöldököm.
- Viccelsz? Ő az egyik legjobb cimborám! – nevetett fel jó kedvűen. Príma! Akkor már is elpletykált engem a barátainak! Esküszöm rosszabb, mint egy vénasszony.
- Hm… az jó – bólogattam elhúzva a szám.
- Be szokott nézni hozzám, ha dolgozom. Lehet, akkor itt is találkozhattok – kacsintott rám. Erre egyből lesápadtam. Legkevésbé sem akarok pont vele itt találkozni! – Biztos meglepődik, ha meglátja ki az új munkatársam.
- Abban biztos vagyok – morogtam az orrom alatt halkan.
Pont Jake egyik haverjának kell itt dolgoznia? Méghozzá az én munkatársam? És azt mondta, hogy be szokott nézni? Na, az kicsit sem lesz kínos, mikor bejön és meglát, aztán pedig egy szót sem fogunk egymáshoz szólni. Csak remélem, hogy ma sok dolga akad és nem lesz ideje meglátogatni Seth-t. Közben érkezett néhány vendég, így végre kipróbálhattam a Seth-től tanult dolgokat, és így legalább elterelhettem a figyelmemet arról a gazemberről!
Az elején kicsit még szerencsétlenkedtem, de ahogy Seth mondta, kezdtem egyre jobban belejönni a dologba. Ráadásul még Seth is besegített, és ha valamit bizonytalannak láttam, mindig rám mosolygott bátorításképp. Délben volt egy kis szünetünk és megebédelhettünk, majd újra a pult mögé álltunk.
Nem sokkal két óra után, újra csörögni kezdett az ajtócsengő, ami egy újabb vendéget jelzett, így gyorsan oda kaptam a fejem, és épp már indulni akartam, hogy felvegyem a rendelést, de látva, hogy ki sétált be a kávézóba, megkönnyebbülve elmosolyodtam.
- Szia Damon – köszöntem neki könnyedén. Közben ő mosolyogva leült az egyik pult székre, így pont szembe került velem. Kék szeme ismét a kedvességtől világított.
- Szia, kishölgy – köszönt vissza ő is kis szünet után. – Cső Seth – intett Seth-nek is, aki készségesen visszaintett.
- Itt mindenki ismeri egymást? – húztam fel a szemöldököm az előbb látott jelenet miatt.
- Ez egy kisváros. Persze, hogy ismerjük egymást – mondta lazán. Oh, tényleg! – Na és hogy megy a munka? Remélem a kis fickó segített neked.
- Mindenben segített – vágtam rá mosolyogva. – Nagyon kedves velem. Tőle jobb munkatársam nem is lehetne. És egyébként most már kezdek belejönni.
- Ennek örülök – bólogatott elégedetten. – Látod? Mondtam én neked, hogy jó lesz ez.
- Igen – mosolyogtam.
- Tudod, ki lépett be hozzám ma korán reggel fél hét körül? – kérdezte felvonva szemöldökét kis szünet után.
- Ki? – néztem rá kíváncsian.
- A kis nyűgös Jake cica. Rajtam keresett téged. Látnod kellett volna. Majd szétvetette a düh – magyarázta meglepetten. Erre persze én is meglepődtem, hiszen egész este nem is volt otthon, akkor meg miért keresett engem. Ráadásul pont Damonnál. Oh, hát persze! Azzal fenyegettem, hogy Damonhoz megyek. Biztosan nem talált reggel a szobában és azt hitte elmentem. Micsoda egy balfék! Persze hallva, hogy dühös volt, egy gonosz mosoly kúszott az arcomra.
- És miért keresett?
- Azt tőle kérdezd – emelte fel mindkét kezét védekezően. – De már majdnem fel akarta hányni a házat, hogy megtaláljon.
- Azért mert azzal fenyegettem, hogy hozzád menekülök, ha elegem van belőle – vallottam be elhúzva a szám.
- Tényleg ezt mondtad? Jól tetted kislány – bólogatott elégedetten. – Látom te is szereted ugratni a kis haverunkat.
- Nem is akárhogy – vágtam rá gonoszan elmosolyodva. – Megérdemli azok után, ahogy viselkedett.
- Látnod kellett volna az arcát, amikor azt mondtam, hogy biztosan már dolgozni mentél – nevetett fel jó kedvűen. – Azt hittem a percen felrobban.
- Tényleg? – húztam fel a szemöldököm én is elnevetve magam. – Elég heves természete van, ezt már észrevettem.
- Az van neki – vágta rá. – Majd csak tanul belőle – legyintett.
- Hm… - bólogattam elhúzva a szám.
- Gondolom, még akkor nincs béke köztetek?! – húzta fel a szemöldökét kíváncsian.
- Isten őrizzen! – rikkantottam fel. – Főleg az után, hogy tegnap este megcsó… - kolt. Nem szerettem volna elárulni magam ezért gyorsan megállítottam a nyelvemet. Persze, ahogy majdnem kimondtam egyből elárasztotta a testemet a melegség, újra megjelenve a fejemben azok a képsorok. Muszáj volt nyelnem egyet, hogy elhessegessem ezeket a képeket.
- Mit művelt veled az a kis fajankó? – komorodott el.
- Semmit, semmit! – vágtam rá ingatva a fejem. – Csak a szokásos csipkelődés – mondtam semlegesen. – Az orra alá dörgöltem, hogy igenis jól éreztem magam veled. És segítettél, nem úgy, mint ő. Persze látnod kellett volna. Akkor is majd megette a düh.
- Azért vigyázz vele. Ne menj túl a határon, nehogy rossz vége legyen – mondta komolyan.
- Ezt, hogy érted? – ráncoltam a homlokom.
- Jake heves természetű, ezért hírtelen haragjában bármire képes.
- Úgy érted, hogy… - képedtem el hírtelen gondolatom miatt –, meg is üthet?
- Nem ezt mondtam, – ingatta a fejét – csak, hogy addig csipkelődj vele, amíg jónak látod, és nem hozod ki teljesen a sodrából.
- De szerinted megüthet?
- Nem hiszem, hogy bántana. De vigyázz vele.
- Rendben – bólintottam.
Komolyan megrémített, hogy ezt mondja. Akkor talán még is félnem kellene tőle? Lehet veszélyes? Nem. Nem hiszem, hogy annyira rossz ember lenne, hogy egy nőt bántson. Elvégre, amelyik kutya ugat, az nem harap. Szerintem mást sem bántana. De nyílván megfogadom Damon tanácsát, és inkább nem fogok túlozni az idegesítésével. Bár nem szándékozom túl sokszor hozzá szólni, most meg főleg nem. Mit képzel, hogy csak úgy betört Damonhoz és elkezd engem keresni? Ki ő nekem, hogy ezt tegye? Senkim! És mi lett volna, ha ott vagyok? Úgy sem tudott volna kényszeríteni, hogy visszamenjek vele. Vagy talán felkapott volna és visszavisz magához? Egyáltalán miért akarja, hogy ott legyek, amikor csak a feszültség van közöttünk?! Kezdem azt hinni, hogy bolond ez a fickó.
- Figyelj csak – szólalt meg hírtelen Damon visszahúzva a jelenbe.
- Tessék? – mosolyogtam rá.
- Arra gondoltam, talán lenne kedved elmenni ma megnézni egy filmet. A moziba – vonta meg a vállát egy kedves mosollyal. – Lógunk egy kicsit.
- Hát… nem is tudom – hezitáltam. De aztán eszembe jutott, hogy így legalább még kevesebb időt leszek egy házban Jake-el. – Rendben. Mehetünk – bólintottam rá mosolyogva. – Négykor végzek.
- Remek – csapta össze a tenyerét mosolyogva. – És mit nézzünk? Miket szeretsz?
- Hát… mindegy csak ne legyen háborús és nyálas. Azokat sosem bírtam – fintorodtam el. – Vagy vicces, vagy valami izgalmas – vontam meg a vállam.
- Oké. Majd ott eldöntjük, – mosolygott – úgy is van még egy kis elintézni valóm. Akkor négyre itt leszek érted.
- Rendben – bólogattam mosolyogva. – De ugye ez nem randi?
- Baráti – fordult vissza az ajtóból.
- Oké, szia – intettem neki.
Ő is visszaintett, majd hamar el is tűnt az ajtó mögött. Örültem, hogy elhívott, hiszen egyrészt semmi kedvem nem volt a szobában gubbasztani, mivel nem akarok Jake közelében lenni, másrészt pedig, akármilyen hihetetlen, de még nem voltam moziban. Persze ismerem a legjobb és legújabb filmeket, de sosem mehettem el egy nyilvános moziba.
Nem sokra rá ismét nyitódott az ajtó, és én pedig már szinte automatikusan oda néztem. De immár a mosolygós arcomból, dühös és szúrós lett, ahogy figyeltem, hogy Jake lép be az ajtón. Hát még is van mersze ide jönni! De hisz nem is tudja, hogy pont itt dolgozok. Rám nézett és először összerezzent meglepetten látványomra, majd felhúzva egyik szemöldökét, semleges arckifejezéssel ment el előttem, egyenesen Seth felé. Nem túlzottan érdekelt, hogy itt van, mivel épp egy új vendég is jött, így oda mentem felvenni a rendelést.

/ Jake /

Nagyon meglepett, hogy itt látom. Akkor itt dolgozik! Ráadásul Seth-el?! Ez még kapóra jöhet nekem. Még mindig dühös voltam a reggeli akcióm miatt, de látva, hogy tényleg csak itt van, kissé lehiggadtam. Bevallom, most inkább azért jöttem, hogy Seth-t elhívjam magammal megkeresni ezt a lányt, de úgy tűnik, hogy egyenesen jó helyre jöttem. Volt egy megérzésem, hogy Seth-t kell elhívnom, és az érzésem bevált. Gonosz mosollyal figyeltem, ahogy felveszi a rendelést és közben pimaszul végigmértem hátulról. Most még jobban kirajzolódott formás alakja és nehezen álltam meg, hogy ne mosolyodjak el erre.
- Hogy neked mindig a nőkön jár az eszed – hallottam meg Seth hangját.
Oda kaptam a fejem és elmosolyodva megborzoltam a haját. Tőlem néhány évvel fiatalabb, de már látom rajta, hogy az én nyomdokaimba fog lépni.
- Ne tégy úgy, mintha neked nem azon járna! – húztam fel a szemöldököm egy pimasz mosollyal.
- Túl jól ismersz már – ingatta a fejét megadva magát.
- Tudtam én! – vágtam rá. – Szóval. Veled dolgozik a kis méregzsák? – biccentettem Arabella felé.
- Ühüm, – bólogatott – kedves lány és nem utolsó sorban nagyon szép – bólogatott elégedetten.
- Gyorsan vedd le róla a szemed, mert még kikaparom! – mondtam rá nézve komolyan, de persze tudta, hogy csak viccelek.
- Csak nem megfogott a kiscsaj?
- Engem? – horkantam fel. – Dehogy.
- Ne tagadd Jake. Mindenki látta a fejedben, hogy rajta kívül másra se tudsz gondolni.
- Az csak azért volt, mert épp nem volt mi elterelje a figyelmem – legyintettem nyugodtan.
- Ühüm, – mondta semlegesen – de ha tetszik neked, akkor teperned kell, mert egyáltalán nincs érted odáig.
- Mit mondott neked? – húztam fel a szemöldököm kíváncsian.
- Nem mondott semmit, de mikor megemlítettem a neved, csak úgy szikrázott a tekintete. Mit csináltál vele, hogy ennyire nem bír?
- Én? Semmit! – vontam meg a vállam. – Ő idegesít engem mindig.
- De úgy tűnik Damonnal szépen összemelegedtek.
- Mi? – ráncoltam a homlokom hírtelen feldühödve.
- Nem rég ment el. Jó ideig beszélgettek és hallottam is valamit belőle.
- Mit hallottál?
- Hát valami olyasmiről beszélgettek, hogy Damonhoz reggel valami idegbeteg betoppant, meg, hogy ma este elmennek moziba. – Erre csak ismét felhorkantam. Szóval így állunk? Már moziba is viszi?!
- Seth! – néztem rá, a kezemet a vállára téve. – Az az idegbeteg én voltam.
- Jaj, bocs, haver. Nem tudtam.
- Nem gond – legyintettem.
- De mit kerestél te ott?
- Azt a kis fruskát kerestem. Reggelre eltűnt, és azzal fenyegetett, hogy Damonhoz megy, ha elege lesz belőlem.
- És te azt hitted, komolyan megtette? – húzta fel a szemöldökét.
- Tudom, – mondtam semlegesen – elég hülye voltam, hogy ezt hittem, de olyan komolysággal a fejemhez vágta, hogy egy percre tényleg elhittem.
- De, ha nem érdekled, akkor miért akarod ott tartani? Ha idegesít, akkor nyugodtan Damonnál lehetne.
- Az is idegesít, hogy Damonnal lófrál – morogtam.
- Csak nem féltékeny a jó öreg Jake?
- Én? – horkantam fel. – Menny már. Még, hogy féltékeny – ingattam a fejem. – Csak vele nincs olyan biztonságban.
- Nem bántaná. Damon alapjában jó fej.
- Tán át áltál az ő oldalára?
- Dehogy, – vágta rá – de tudod, hogy kedvelem a fickót.
- Akkor sem engedem, hogy vele lógjon – morogtam. – És mi van, ha összegyűjti a pénzt egy lakásra, és elmegy tőlem?
- Akkor elmegy – vonta meg a vállát, felhúzva a szemöldökét Seth.
- De én nem akarom, hogy elmenjen.
- Biztos, hogy nem jön be neked?
- Biztos! – horkantam fel. Hírtelen egy önző, de még is jó ötlet jutott az eszembe. – És ha kirúgatom innen? Tudom, elég gonosz lenne, de nem akarom, hogy elmenjen.
- Akkor új munkahelyt találna.
- Akkor bezárnám a szobába.
- Ezt te sem gondoltad komolyan! – morogta Seth.
- Nem – ingattam a fejem egyetértve. – Akkor is tennem kell valamit. Igen! Ki fogom rúgatni.
- És még is, hogy rúgatnád ki? – Természetesen a te segítségeddel Seth! Ránéztem régi barátomra, azzal az arckifejezésemmel, amivel tudatom, hogy számítok rá. – Ó Nem! – vágta rá a fejét ingatva. – Én ebbe nem megyek bele. A végén engem is kirúgnak.
- Igazad van, – értettem egyet – akkor majd én cselekszek.
- És még is, hogy?
- Nézd, – biccentettem Arabella felé, aki épp egy új rendelést vett fel – mi lenne, ha beletennék valami port a kávéba? Akkor elkezdene a vendég panaszkodni és a főnök is megtudná.
- Ez nagyon gonosz Jake.
- Ha nem is rúgják ki, muszáj látnom azt az arcot! – mosolyodtam el gonoszul.
- Te tudod, de én nem vagyok benne! Amúgy is fel kell szolgálnom. – ment ki Seth gyorsan a pult mögül.
Figyeltem Arabella mozdulatait, aki meglepetésemre elég ügyesen bánt a kávéfőzővel. De még ez sem tántorított vissza gonosz tervemtől. Csak arra vártam, hogy félrenézzen, vagy elmenjen pár percre. Majd hírtelen valóban ellépett a pulttól és hátrament. Itt az én időm! Gyorsan a kezembe vettem a sós és a borsos bödönt, majd éppen annyit szórtam bele, amennyi felszívódik a kávéban, majd mintha mi se történt volna, visszatettem a helyükre, én pedig visszamentem a pult széléhez, ahol lazán rákönyököltem és kíváncsian vártam a vicces jelenetet.

/ Arabella /

Miután a raktárban előkotortam egy újabb dobozka tejszínt, ami a kávéhoz jár, visszamentem és gondosan a tányérra helyeztem, majd a tálcát a kezembe véve, kivittem a rendelt asztalhoz. Állandóan magamon éreztem annak a pimasz fráternek a pillantását, de úgy tettem, mintha ott se lenne. Udvariasan leraktam a két idősödő hölgynek a kávét, majd miután megköszönték egy kedves mosollyal akartam elindulni, ám hírtelen az egyik hölgy, mintha valami rosszat nyelt volna, visszaköpte a kávét. Én persze ijedtemben megugrottam és megdöbbenve fordultam vissza az előbbi kedves nőhöz.
- Elnézést kisasszony, de ez a kávé borzalmas! – ezekre a szavakra egyből elterült arcomon egy jól látható pír, és hebegni-habogni kezdtem.
- Sajnálom én… én… hozok másikat hölgyem! – vettem el tőle gyorsan.
Az arcom csak úgy égett. Megszégyenülve éreztem magam, bár fogalmam sem volt, hogy hol rontottam el, hiszen a másik nő is ugyanezt kérte, ő neki még is jó volt. Gyors léptekkel mentem vissza a pulthoz, s hírtelen Jake gonoszan mosolygó tekintetére figyeltem fel, amire egyből elborult az agyam.
- Élvezted? – vetettem oda neki összeszűkült és dühös tekintettel.
- Nagyon! – vágta rá önelégült mosollyal.
Olyan harag tört rám, hogy esküszöm, ha nem lettek volna vendégek és nem siettem volna, hozzá vertem volna azt a kávés poharat. De inkább nyeltem egyet és a hölgyre koncentrálva töltöttem neki egy új adagot, remélve, hogy ezúttal megfelel neki. Kivittem és miután megnyugodva nyugtáztam, hogy ideális neki, még egyszer elnézést kértem és kedvesen mosolyogva mentem vissza a pulthoz. Közben újra visszaemlékeztem arra a gonosz mosolyra, amit Jake-től kaptam, amikor visszafordultam kicserélni a kávét, és megfordult a fejemben, hogy talán ő volt ilyen romlott és tett bele valamit a kávéba. El tudom róla valahogy képzelni. Letettem az üres tálcát a pultra, és még egyszer megpillantottam Jake-t, aki még mindig olyan gonoszul vigyorgott. Ekkor már tudtam, hogy csakis ő tehette. De még visszakapja, ezt garantálom. Ez most már nem harc, hanem háború.