5. Fejezet: Féltékenység?

Nah szijasztok:D Itt a következő rész, ám mielőtt olvasásra bocsátanám közölnöm kell valamit veletek!! Ez bétázatlan lett, mivel türelmetlen típus vagyok, a bétámra pedig minden résznél több mint egy hetet várok! Ne értsetek félre, igazi profi a bétám és ha esetleg ő is olvassa, el kell mondanom, hogy örülök annak, hogy ő a bétám meg minden, és megértem, hogy nincs ideje, de én meg nem szeretek várni!
Szóval felelevenítettem azokat a hibáimat, amiket a bétám mondott, és úgy javítottam át a részt! Nem tudom, hogy mennyire lett így jó, ezért is kérném most különösen a véleményeteket!
Persze remélem azért tetszeni fog nektek:D
Puszi

"Az indokolatlan harag éppolyan kellemetlen és erős lehet, mint amikor jogosan haragszunk."

Farkas szemet néztek egymással, és az ismeretlen alakon is láttam, hogy gyilkoló tekintettel méregeti Jake-t. Nem értettem mire ez a nagy feszültség közöttük, de mindenesetre, nem akartam, hogy viszályba keveredjenek. Errefelé minden férfi ilyen jó képű? Valóban megfogott az az ismeretlen alak. Fekete farmerban, fehér pólóban és rajta egy divatos bőrdzsekiben volt, ami pontosan illett az időjáráshoz. Még is láttam a szemében a gyűlöletet. Biztos voltam benne, hogy ismerik egymást. Majd az idegen egy lépést hátralépve, rám nézett és kedvesen elmosolyodott.
- No lám, Jake cica. Tán új hozományt fogtál? - Újra Jake-re nézett, aki hírtelen remegni kezdett és szinte hallani lehetett, ahogy a fogait csikorgatja.
- Nem. – sziszegte dühtől izzó szemekkel.
- Hát, akkor honnan ismered a szép hölgyet? Felcsaptál úriembernek és végre a nőket már nem csak az ágyba viszed, hanem még meg is ebédelteted? – Na, itt már bennem is kezdett felmenni a pumpa. – Hogy hívják?
- Arabella her… - mondta Jake megremegett hangnemben, de nem akartam, hogy felfedje az igazi posztomat, ezért gyorsan a szavába vágtam.
- Arabella Moontieth. De mindenki Arabellának hív. – mondtam s először pukedlizni akartam, de mivel úgy láttam, hogy errefelé a kézfogás a megszokott ezért inkább kezet nyújtottam neki, aki kedvesen mosolyogva viszonozta. Ám, ahogy hozzám ért szinte megborzongtam olyan jég hideg keze volt. Jake-hez képest ő egy jég fal. Érdekes, hogy a két fiú tűz és víz, akarom mondani… jég.
- Engem Damonnak hívnak. – nézett Jake-re gúnyos mosollyal.
- Damon, mint sátán? – húztam fel a szemöldököm. Erre Jake végre halványan elmosolyodott és ezúttal a tekintete büszke lett. De bizony nem miatta mondtam, hanem magam miatt. Nem fogom hagyni, hogy ez a semmire kellő idegen alak megbélyegezzen egy egyszerű nőcskének, akit egy újabb trófeának hisz Jake felől.
- Na és mondd csak, ki vagy te a Jake cicának? – bökött Jacob felé.
- Ne hívj így vagy esküszöm, letépem a fejed! – morogta Jake Damonnak.
- Azt megnézném. – motyogta Damon szemrehányóan Jacobra pillantva – Szóval? – nézett rám ismét – Hol találkoztál ezzel a talpig úriemberrel?
- Semmi közöd hozzá te mocsok. – kezdtem megijedni tőlük. Jacob valóban utálhatta ezt az alakot, mert habár még alig egy napja ismerem, de ennyi gyűlöletet még senki szemében nem láttam.
- Nem téged kérdeztelek. – mondta semlegesen Damon – Szóval? Végre megtudhatom az ittléted okát szép kishölgy?
- Segítek, hogy… - kezdett bele Jake de mielőtt elmondta volna, gyorsan közbeavatkoztam.
- Jake barátnője vagyok! – mondtam egy gúnyos mosollyal. Hogy mi? Komolyan ezt mondtam volna?
Jacob hírtelen megfeszült, majd rám nézett egy elégedett mosollyal.
- Igen, – karolt át – ő a barátnőm – bólogatott megenyhülve.
- Persze. – mondta semlegesen – Hidd el kishölgy, mellettem jobban néznél ki. – Most komolyan kikezdett velem ez az alak?! Jake testén újra éreztem, hogy megfeszül.
- Kösz, de jó nekem itt is. – válaszoltam hanyagul egy gúnyos mosollyal.
- Hm… - gondolkodott el hírtelen –, ha ráuntál, elküldheted hozzám is- – nézett Jake-re pimasz mosollyal.
Hogy mi? Ez az undorító alak most lotyózott le?! Tűrhetetlen.
- Mit képzel, ki maga? – dühödtem fel – Nem beszélhet velem így, mintha egy útszéli lotyó lennék. Keressen magának egyet, ha akar. De lehetőleg olyat, akinek ugyanolyan fekete lelke van, mint magának!
- Hű Jake. Neveld meg a kis barátnődet, mert magam fogom megtenni! – komorodott el a férfi – Túlságosan felvágták a nyelved, Arabella. Ne legyen még egy ilyen, mert muszáj leszek, téged megleckéztetni. – motyogta szemrehányóan.
- Hozzá ne merj nyúlni! – sziszegte Jake dühösen.
- Nyugi öcskös. Nőket nem ütök csak szóban. – veregette meg a vállát, amitől Jacob ismét összerezzent – Na de sajnos mennem kell. Jó mulatást. És Jake vigyázz a kis barátnődre, mert még a végén ellopom tőled. – kacsintott rám pimaszul.
- Ne is álmodjon róla! – morogtam halkan. De hál’ istennek nem hallotta meg morgolódásomat.
Majd szó nélkül tovább sétált a Damon nevezetű alak, akiről egyáltalán nem volt jó első benyomásom. Egy undorító féreg, aki Jacobot akarta bántani, sőt még engem is sértegetett! Most komolyan Jake miatt aggódok? Nem! Biztosan nem. Még is valahogy jobban megbántott az, amit neki mondott. Talán azért mert most már teljesen világos, hogy Jake egy igazi szoknyapecér és nem csak néha-néha váltogatja a nőcskéit, ahogyan mondta, hanem minden nap. És ez valamiért rosszul esett nekem, még is Damonre voltam nagyon mérges.
- Most már leveheted rólam a kezed! – mondtam semlegesen Jake-re pillantva.
- Jaj, bocs. – sütötte le a szemét.
Elindultunk közben az autója felé.
- Még is ki ez az undorító alak? – ráncoltam a homlokom magamban érezve némi haragot.
- Damon Cullen, aki szeret folyton kihozni a sodromból. – morogta maga elé révedve.
- Pedig azt hittem tőled rosszabb alak nincs, még is most jóval megelőzött.
- Kösz. – morogta ismét. De mintha meg se hallottam volna a morgását, tovább folytattam.
- Tiszteletlen öntelt hólyag, aki mások sértegetését még élvezi is! Gyakorlatilag lelotyózott! Legalább a neve illik rá. Olyan, mint egy sátán.
- Legalább ebben egyet értünk.
- Vegye úgy, hogy most szerzett magának még egy ellenséget! – morogtam dühösen – Ha tudnád, hogy kihozott a sodromból ez a felfuvalkodott hólyag! Még, azt mondja, ha rám untál küldj hozzá. Mit képzel, ez ki vagyok én? Egy útszéli szajha?! Most mondd, meg annak látszok? – álltam meg előtte szikrázó tekintettel – Mert ha igen akkor inkább magamra húzok egy zsákot!
Meglepetésemre Jake már feszültség mentesen somolygott az orra alatt és egy mosoly bujkált az ajka sarkába.
- Mi olyan vicces? – tettem csípőre mindkét kezem, a homlokomat ráncolva.
- Előjött a kis méregzsák! – tört ki végül belőle a nevetés, amire csak bosszúsan néztem rá.
- Ne röhögj, mert a bokádba rúgok a végén!
- Milyen kis harcias lettél – nevetett még mindig.
- Komolyan mondom! – mondtam fenyegetően, de persze nem gondoltam komolyan – Most mondd meg, hogy annak nézek ki, vagy nem?
- Nem, – ingatta a fejét jó kedvűen – de nem azt mondtad, hogy nem számít a véleményem?
- Most igen! – vágtam rá.
- Oké, – mosolygott – de miért nem mondtad meg, hogy… - hajolt a fülemhez –, hercegnő vagy? – Közelsége ismét elvakított és forróság járta be a testem, de hamar észbe kaptam és elfordítottam a fejem.
- Elég, ha te tudsz róla. Nem akarom, hogy bárki más megtudja.
- Rendben, – komorodott el – akkor ez azt jelenti, hogy bízol bennem, nem igaz?
- Nem. – vágtam rá – Csak reménykedem abban, hogy nem fogod elmondani senkinek sem.
- Jól van, akkor ki kell találni egy jó mesét. De ugye nem hiszed, hogy a barátaim előtt fogok titkolózni? – nézett rám felhúzva a szemöldökét.
- Ha bízol bennük, akkor én is kénytelen leszek.
- Rám vagy utalva. – mosolyodott el kajánul – Ez tetszik!
- Csak vissza ne élj vele, mert komolyan elmegyek onnan! – fenyegettem meg ezúttal komolyan gondolva.
- Bízhatsz bennem. – motyogta mosolyogva.
- Megnyugtató. – fújtam ki a levegőt – És egyébként, miért vagytok ilyenek egymással? – ráncoltam a homlokom.
- Régi ellenség. – vágta rá – Sosem tudja hol a határ és mindig az idegeimmel játszik, míg egyszer komolyan letépem a fejét. – sziszegte maga elé.
- Nem hiszem, hogy képes lennél rá.
- Azt hiszed, puhány vagyok? – nézett rám ráncolt homlokkal.
- Nem. – vágtam rá – Nem úgy értettem. Hanem úgy, hogy nem lenne szíved hozzá.
- Oh, dehogy is nem. Hidd el. – nézett újra az útra.
- Akkor most rettegnem kellene tőled? – húztam fel a szemöldököm. Erre hírtelen megmerevedett és nem mozdult tovább.
- Már miért kéne félned tőlem? – nézett rám kétségbeesetten.
- Csak kérdeztem. Pont azért, mert nem tudom elképzelni, hogy bárkit is bántanál.
- Ja, – bólintott – mindegy. Ne beszéljünk erről.– ingatta meg a fejét.
- Rendben. – vontam meg a vállam.
Jake még mindig kissé feszült volt, majd beszállva az autóba újra útra indultunk ezúttal a jelenlegi szállásom felé.
A rövid úton nem beszéltünk, de Jacobon érezni lehetett a feszültséget, ezért sem akartam szólni hozzá, mert még a végén komolyan megdühödik rám és szó nélkül kicsap a házából. Ahogy mondta most valóban rá vagyok utalva. Vele élek és benne kell megbíznom, még akkor is, ha ellenemre van. Viszont az az ellenszenves Damon nagyon nem tetszett nekem, és volt benne valami furcsaság. Jég hideg kezét még mindig éreztem a sajátomon. Hogy lehet, hogy olyan volt, mint egy jégtömb, még sem látszott rajta, hogy fázik? Jacob közelében meg szinte meg lehet sülni, annyira ontja magából a forróságot, főleg akkor, ha feldühítik. Igazából én akkor is érzem, ha közel jön hozzám. Vagy az csak a saját forróságom? Jaj, istenem már megint miken rágódok!
Ahogy beállt a garázsba, kiszálltunk és bementünk a házba. Eszembe jutott, hogy tegnap megígértem magamnak, hogy kitakarítom az ágyát, mert… inkább ebbe ne bonyolódjunk bele. De persze egyből elfogott az undor, ha visszagondoltam, miért is kell kitakarítanom. Elvégre ki tudja, meddig leszek itt. Nem akarok semmi bacilust elkapni, ezért megéri a fáradtságot rá szánni. Bár nem gondoltam komolyan, hogy bármi féle fertőzés lenne az ágyban, de akkor is gusztustalan, ha arra gondolok, hány nővel hentergőzhetett meg Jacob.
Így a szobába indultam, majd a rajta lévő lepedőt, takarót és párnát leszedtem, amikről egyből le is húztam a huzatot. Sokszor láttam, hogyan csinálják a szobalányaim, ezért most én is kipróbálhattam. Bár nem volt olyan fenomenális, de ha tiszta ágyban akarok aludni, akkor muszáj, leszek megcsinálni, mert kétlem, hogy Jake venné a fáradtságot rá. Legfeljebb jót röhögne azon, amit mondanék neki.
- Hát, te mit csinálsz? – ugrottam meg ijedtemben a meglepett, de ismerős hangtól. Emlegetett szamár!
- Kitisztítom az ágyat. – motyogtam rá se bagózva.
- Minek? Talán büdös a szagom, vagy mi? – Erre hirtelen felé fordultam újra feldühödve.
- Ennél modortalanabbul nem tudtad volna megkérdezni? – húztam össze a szemöldököm.
- Dehogynem. – vágta rá. De mielőtt belekezdett volna az újabb tiszteletlen kérdésébe közbe vágtam.
- Azért tisztítom ki, mert hányingert kapok, ha arra gondolok, hány nővel hemperegtél itt!
- És a következő te leszel! – mosolyodott el kajánul. Magamon meglepődve erre nem igazán dühödtem fel, hiszen kezdtem megszokni, hogy ezzel ugrat. Csak remélem, hogy nem is gondolja komolyan.
- Álmodj királylány! – vetettem oda semlegesen.
- A királylány te vagy! – horkant fel – Nem én.
- A kislányok a királylányok. Én hercegnő vagyok. – húztam ki magam büszkén.
- Nem mindegy? Egy és ugyanaz!
- Persze, persze. – hagytam rá – Inkább mesélj arról a Damonról. Furcsa alaknak tűnik nekem.
- Ha annyira bejön, akkor menj hozzá. – morogta.
- Inkább felrobbanok, minthogy ahhoz a bunkóhoz menjek! – mondtam haragosan.
- Látom már nem csak én tudlak felidegesíteni. Milyen kár! – erre csak megdöbbenve néztem rá.
- Te szereted, ha idegesítesz?
- Azt hiszem. – vonta meg a vállát – Olyankor olyan vagy, mint egy fulladozó páva.
- Azt hiszem a legalattomosabb alakok listáján még is te vagy a vezető! – tettem csípőre a kezem villogó tekintettel – Lehet még is meggondolom Damon ajánlatát.
- Csak azt merd meg! – horkant fel – Nem engedem, hogy ahhoz a nyavalyáshoz menj.
- Az előbb mondtad, hogy menjek hozzá. – vontam meg a vállam.
- Az előbb mondtad, hogy ki nem állhatod. – húzta fel a szemöldökét.
- Úgy, ahogy téged sem. Akkor nem tök mindegy, hogy kinél vagyok?
- Hát… nem rejted véka alá az érzéseidet.
- Nincs értelme hazudnom. – vontam meg a vállam - És nem is szokásom. – tettem hozzá – Te sem vagy jobb attól az alaktól.
- Tudok főzni. – húzta ki magát.
- Nagy kaland. Lehet ő is tud.
- Azt nagyon kétlem. – morogta.
- Mindegy. De ha holnap reggel nem találnál itt, akkor elmentem megkeresni Damon-t.
- Akkor inkább itt alszok, ha akarod, ha nem. Nem mész te sehová. Főleg nem oda. – horkantott fel ismét feszültebben.
- Mi bajom lenne? Beleszeretek, és végre megszabadulok tőled? – mondtam merő gúnnyal és nyugodtsággal.
- Ezt most fejezd be hercegnő. Fogalmad sincs milyen veszélyes rád nézve az az alak!
- Az tény, hogy ellenszenves, de lehet, ha bevetem magam, akkor… - mosolyodtam el kajánul, ezzel tudva, hogy idegesítem. Újra felhorkant mosolyomra, én pedig nyugodtan folytattam az ágy tisztítását.
Hiába való, de én is élveztem, ha idegesítem. Pedig egyáltalán nem gondoltam komolyan, hogy elmegyek ahhoz az elvetemült Damonhoz. Még is jól esett, hogy ugrathatom egy kicsit. Bár nem értem, miért nem akarja, hogy elmenjek innen, hiszen semmi köze sincs hozzám. Talán féltékeny? Nem, biztosan nem! Már néhányszor az orrom alá dörgölte, hogy mik a szándékai velem, és talán ezért akar itt tartani. Persze én valamiért nem vettem komolyan, amiket mondd. Ha pedig még is megpróbálna elcsábítani, biztosíthatom, hogy nem fog sikerülni neki, mert ellent fogok állni. Így is émelygés kerülget, hogyha a közelembe van és rám tört a forróság. Akkor milyen lehet, akkor….? Rossz Arabella! Megint mikre gondolsz? Verd már ki a fejedből azt a tökfilkót!
Pár percig még ott támaszkodott Jacob az ajtó fél fának dőlve, majd ellökve magát kiment a házból, így magamra hagyva. Legalább nyugodtan megtisztíthatom azt a gusztustalan ágyat! A fürdőbe mentem, ahol beraktam a lehúzott huzatot, majd egy kis gondolkodás után, hogy hogyan is működik az a masina, végül sikerült elindítanom. Remélem nem csináltam kárt benne!

/ Jake /

Még, hogy elmegy Damonhoz? Ahhoz a senkiházi bolondhoz? Majd meglátjuk! Az a kis fruska ismét kihozott a sodromból, de ezúttal a túlzott nyugodtsága miatt. Ki nem állhat? Persze, amikor bejelentette, hogy a barátnőm, akkor jó voltam neki! Mondjuk csak kamu volt, de akkor is. Hihetetlen, hogy alig pár másodperc alatt fel tudja húzni az idegeimet. Mégse tudok rá haragudni. Viszont most muszáj vagyok levezetni a feszültségeket, ezért inkább autóba szálltam és a város felé vettem az irányt, a szokásos szórakozóhelyemre, ahol remélhetőleg találok olyan nőcskét, aki le tudja gyúrni bennem a feszültséget. De valamit mégsem értek! Miért védett meg Damon előtt? Be kell, valljam rendesen az orra alá pirított. Nagyon tetszett ez a húzása. Kellemeset csalódtam benne ezen a téren. Hiszen első benyomásra egy ártatlan lánykának tűnt, aki nem tudja megvédeni magát, de most már látom, hogy rendesen felvágták a nyelvét és nem tűri, ha sértegetik. Persze ez csak jó dolog, hiszen kiállt magáért. De az, hogy értem is? Igaz csak néhány percig, mert utána rám szólt, hogy vegyem le róla a kezem… de érthetetlen. Tán még is érdeklem? Igen! Határozottan. Bár a csípős megjegyzései nem erre utalnak, de érzem, amikor a közelébe kerülök, hogy vonzódik hozzám. A szemei pedig annyira szépek! Ráadásul ma jobban szemügyre vehettem, hogy milyen szemrevaló kis alakja van. A nadrágon át is látszódott, hogy milyen formás idomai vannak. Hát még alatta?! De most, hogy felborsozta az idegeimet, kétlem, hogy józanul tudnék vele beszélni…
Hát persze! Ma csak azért is felszedek valakit, és hazaviszem. Majd akkor meglátjuk, hogy elkezd dühöngeni, vagy hagyja, hadd történjenek a dolgok. Hiszen dühöngése csak a féltékenységet jelentheti. Ha ez bekövetkezik, onnantól nyert ügyem van nála.

/ Arabella /

Már besötétedett, amikor kész lettem az ágy tisztításával. Hihetetlen mennyi gusztustalan dologgal találtam szembe magam. Ha hiszitek, ha nem, csak tíz bugyit találtam az ágyban és az alatt. Muszáj volt felvenni egy gumikesztyűt, mert nem akartam semmiféle gombát össze szedni. Fúj! Még bele gondolni is szörnyű, hogy előzőt este itt aludtam. Ráadásul a mosógépet sem rontottam el. Szerencsére nem esett az eső, ezért meg tudott száradni a huzat, így hamar be is szedtem, majd felhúztam rá frissen és jó illatúan. Jó érzéssel töltött el, hogy végre nem mások munkálkodtak helyettem, hanem saját magam csináltam meg a kényelem és a tisztaság érdekében. Büszkén vetettem meg az ágyat, majd kezembe vettem a tisztálkodó eszközeimet, a pizsamámmal együtt, és a fürdőbe mentem. Jézusom, hát itt mennyi mocsok lehet! Eldöntöttem, hogy holnap a fürdőszoba tisztításával fogok foglalkozni. Sőt, ha sikerül az egész házat puccba rakom. Legalább minden tiszta lesz, és nem kell attól félnem, hogy valami olyasmi rám ragad, ami árt az egészségemnek. Persze nem Jake-ről beszélek, hanem azokról a nőcskékről természetesen, akiket ide hozott. Nem szeretném, ha ebben a helyzetben bárkit is hazahozna. Illetlenség lenne. De nem kizárt a dolog. Főleg ilyen gazembertől! Bevallom valahogy egyre jobban kedvelem a társaságát, annak ellenére, hogy gyakorlatilag egymás idegeire megyünk. Már nem zavar az a gondolat, hogy bízzak-e benne vagy ne, hiszen maga is megmondta, hogy bízhatok benne.
Ezekkel a gondolatokkal álltam be a fürdő kabinba, majd magamra engedtem a vizet, és hátradöntve a fejem, élveztem a finom forró nedvet, ami egyszerre áramlott szét rajtam.
Miután végeztem, kendőbe tekertem magam és a hajam szárításával foglaltam el magam, majd felvettem a pizsamámat, és a szobába visszavittem a holmijaimat, illetve a törölközőt kiterítettem. Vajon hol lehet már ez a gazfickó?! Csak nem baja esett? Miket beszélek?! Nem kellene aggódnom érte. Vagy még is? Mi van, ha tényleg valami baja esett? Egyáltalán hová ment? Remélem nem hagy magamra egyedül. Félnék ezen az idegen helyen és ki tudja, mi féle alakok mászkálnak erre. Úgy döntöttem, hogy csak úgy, mint tegnap este, a nappaliban fogok várni, a kandallónál melegedve, ha pedig nem jön, akkor kénytelen leszek lefeküdni vagy a keresésére indulni. Ezért bíztam abban, hogy meg fog érkezni. Épp a konyhába igyekeztem egy bögre forró teáért, amikor végre nyílt az ajtó. Először megkönnyebbülve nyugtáztam, hogy megérkezett, aztán megdöbbenve figyeltem, ahogy egy utca széli kis lotyónak tűnő nő lép be, utána pedig Jake jó kedvűen. Rám tört a dühöngés, és egész testemben végig szaladt a harag. Még is megtörtént, amitől féltem! A nő rám szegezte meglepett tekintetét, majd Jacob is bentebb jött vigyorogva. Látszólag már volt benne néhány pohár alkohol! Majd Jake is rám nézett, én pedig szúró tekintetemmel majdnem csak ölni tudtam.
- Ugye ezt te sem gondoltad komolyan? – tettem csípőre a kezem Jake-nek szegezve a kérdést.
- Ki ez a lány Jake? – fordult a nő Jacobhoz.
- Öh… egy vendég. – legyintett.
- Nem azt mondtad, hogy egyedül leszünk? – ráncolta a nő a homlokát – Nem mintha sok vizet zavarna a kislány.
- Kislány. – horkantam fel – Nem, hogy meg tanulna normálisan öltözködni! – néztem a nőn végig villogó tekintettel.
- Neked meg már úgy hiszem meg volt a pizsi osztás. Akkor nyomás aludni, és hagyj minket békén! – húzta fel a nő a szemöldökét.
- Még mit nem! – morogtam – Jake? – néztem rá türelmetlenül
- Na, menj az utunkból – lökött félre az a kis nőcske.
- Hogy merészel hozzám nyúlni maga útszéli lotyó? – horkantam fel hírtelen rám törő dührohammal.
- Lotyó? – nézett vissza rám a nő – Nekem nem beszélsz te kis taknyos! – esett nekem.
- Hölgyeim! – szólt közbe Jake merő nyugalommal – Megoldjuk a dolgot. Arabella, ma kint alszol. Enyém a szoba ma este. – indultak a szoba felé. A nő pedig gúnyos mosollyal ment Jake után. Engem elárasztott a harag, és hírtelen eszembe jutott, hogy ma takarítottam ott és semmi kedvem, hogy még egyszer utánuk tisztogassak, ezért gyorsan kikerültem őket és a szoba ajtajánál elálltam az utat.
- Mondtam, hogy menj az utunkból. – morogta a nő.
- Ha nem teszed ki a kurvádat innen, akkor magam fogom! – sziszegtem Jake felé villogó tekintettel.
- Mindjárt felszabom az állad kisanyám! – szólt közbe a nőcske.
- Nem hozzád szóltam öregasszony! – morogtam.
- Szólj rá a kis fruskára, mert a végén kitépem azt a göndör haját!
De mintha meg se hallottuk volna, Jake-el folyamatosan farkas szemet néztünk. Úgy éreztem a percen felrobbanok, és legszívesebben egy hatalmas pofont érdemelt volna ez a szégyentelen ember! A lotyójával együtt. Valamit még magyarázott az a nőcske, de nem érdekelt. Azt akartam, hogy Jacob lássa, mennyire elegem van belőle, és ha megmerészeli tenni, hogy ellök az útból, akkor esküszöm, azon nyomban fogom magam, és elmegyek innen. De végül néhány percnyi szemezgetés után, láttam rajta, hogy én nyertem.
- Bocs Lexy! Majd máskor – vonta meg a vállát Jacob a nőhöz fordulva.
- Most azt akarod mondani, hogy ez a kis liba nyert? – húzta fel a szemöldökét, s közben gúnyosan rám nézett.
- Azt! – bólogatott Jacob.
- Hát ez… - ingatta a fejét az előbb említett Lexy –, na, jó. Majd legközelebb akkor hívj, ha egyedül vagy – szedte össze magát.
Elégedett mosoly ült ki az arcomra, amolyan nyertem- úgyhogy- mehetsz- innen- kis- senkiházi féle mosoly. És ezt egyértelműen Lexy-nek szántam. Jacob rám, se mert nézni.
Végig néztem, ahogy kikíséri a nőt, majd elbúcsúzik tőle. Persze ahogy hátat fordítottak nekem, egyből lerogyott a győztes mosoly az arcomról, és haragossá vált az arckifejezésem, ugyanis nagyon megbántott ezzel Jacob. Komolyan azon járt az agyam, hogy másnap reggel fogom magam és elmegyek innen. Dühös voltam rá. Nagyon! Pedig nem kellene. Hiszen mi lett volna abból, ha most szobát cserélünk és én alszok a kanapén? Maximum a párnát a fülemre szorítottam volna. De valamiért még sem akartam, hogy ezzel a szemtelen lotyóval legyen. Még hozzá kettesben. Még mit nem! Nem értettem miért érzem így, de fortyogtam egész testemben. A pillantásom pedig már villámokat szórt.
Jacob bezárta az ajtót, majd egy önelégült, de elégedett mosollyal fordult meg. Nem értettem mit tart ilyen viccesnek, de nem is érdekelt. Nem akartam hozzá szólni, sem beszélni vele. Legszívesebben arcon mostam volna, hogy észhez térjen. De azért még is muszáj voltam az orra alá dörgölni valamit.
- Azt hittem te ettől jobb ember vagy! – sziszegtem haragos tekintettel.
Majd meg sem várva a válaszát, magam mögött becsaptam az ajtót, hogy hallhassa mennyire felidegesített a tettével. Csalódottnak éreztem magam, bár nem tudom miért. Hiszen a bízhatok- benne dolog alatt azt hittem, hogy azt is érti, hogy úgy is bízhatok benne, hogy nem fog idegesíteni és olyan dolgokat tenni, amik rám nézve sértők vagy tiszteletlenek. Hát úgy tűnik még is megtette. Biztosíthatom, ha még egy ilyen előfordul gondolkodás nélkül elhagyom ezt az ostoba fajankót. Azt sem értem, hogy folyamatosan mondogatom neki, de valahogy nem merném megtenni. Persze a hírtelen indulataimban biztosan megtenném, de… nem tudom. Most valahogy azt érzem, hogy még sem akarok távol lenni tőle, pedig folyton az idegeimre megy. Még is hogy képzelte, hogy idehozza azt a nőt? Ezzel engem akart megalázni? Már értem miért volt ennyi ideig távol.
A friss és jó illatú ágyba bújtam, és magamhoz szorítva a takarót folyamatosan ezen járt az eszem. Hogy ennek a takarónak milyen jó illata van! Olyan, mint Jacobé. Finom és…! Az eszem megáll. Miket beszélek megint? Büdös és romlott illata van. Mármint Jacobnak. Bűzlik a gonoszságoktól. Még is olyan édes az az illat. És az a tekintet!
Fejezd már be Arabella! Mit rontod az eszedet ezzel a gazemberrel? Felejtsd már el és aludj végre.
Nem hiszem el. Megint magamba beszélek…